X. kerületi kőbányai magy. kir. állami főgimnázium, Budapest, 1911

I. Kőszeghy Pál

12

politikai, de társadalmi történetünkre is a leggazdagabb forrás a magyar levélirodalom. Aki csak betekint e korszakba, az is meggyőződhetik ez állítás teljes értékéről. Főuraink közűi nem egy, valóságos művésze volt a levélírásnak. Maga Bercsényi is egyike a legkitűnőbb stilisztáinknak. Thaly erről így szól: „Egyik elsőrangú nyelvtudósunk, a magy. tud. akadémiai „Nyelvtörténeti Szótár“ egyik szerkesztője, — aki Bercsényi leveleit e szótár szempontjából áttanulmányozá, — úgy nyilatkozott előttünk, hogy szerinte gr. Bercsényi Miklós eltévesztette életpályáját, amiért hadvezérré és nem par excellence Íróvá lön: annyira kitűnő stylista.“ Ugyanitt Írja Bercsényiről: „Leveleiből gyakorta idézünk; gyakran beszéltetjük el magával a tényeket, nemcsak, mert így sokkal közvetlenebb a benyomás: de azért is, hogy az olvasó gyönyörködhessék hősünknek csodálatos élénkségű, szellemes fordulatokban s tőrül metszett húmorban gazdag, csattanós odavágó és zamatus magyar- ságú, zöngzetes sty Pisában“.9) Hogy mennyire divatos volt az irás, arra azt a jellemző körülményt is felhozhatjuk, hogy még főúri dámák is verseket szerzettek, és szinte általános volt az irás bizonyos technikai ügyessége. Gyöngyösi nyelvbéli és verselési virtuozitásának értéke sokat veszít, ha a Csalárd C'upidónak apokrif helyeire hivatkozunk. Bizony e tekintetben a valódi és ál Gyöngyösi között semmiféle különbséget nem találunk.10) Azután a divat divatja, a bárok szellem pogány mosolya volt: „Amaz találmányos régi görög poétáknak találmányiból s fabuláiból a deákok mondásaként affa- bulálni, és azokat nem csak meséző s fabulázó, de már ugyan valóságos értelemmel személyre fordítani“.11) Itt a mitológiai apparátus, és allegorizálás.

A költői lelkületű Köszeghy Pálnak kellett-e még ezek után egyéb impulzus? Az íráshoz bizonyára nem, de tárgyának megválasztásához igen. De e tekintetben is közvetlen, erős hatások érték. Urával sokat forgolódott a főúri portákon, ahol nem csak az úrak és dámák, de a nemesi udvari népség is élvezettel tárgyalta az akkoriban divatos hősszerelmesek történetét, e szerelem epizódjait, végűi a jól sikerűit, rangos lakodalmakat. Ha a mulatni vágyó főúri nép valahol megakadt, akkor napokig, sőt hetekig tartott a mulatság. Persze a nők szervezete nem igen bírta ezt sokáig; ők is korán haltak el. De aztán amelyik férfi vagy nő ezt kibírta, az győzte is. Házasodott, férjhez ment 3-szor, 4-szer. Bercsényi háromszor házasodott. Első felesége, második felesége mindegyik már kétszeres özvegy volt és Bercsényinél mindegyik 10 évvel idősebb, amikor a nagy fővezér őket eljegyezte. Virágzott az arisztokrata hősszerelmesség,

9) Thaly, A sz. gr. B. cs. tört. III. IX. 1. Fontosnak tartottuk ennek felemlítését, mert irodalomtörténetünk nem emlékezik meg Bercsényiről, mint stilisztáról. Inkább a franciákról tárgyal.

10) L. Gyöngyösi István, Csalárd Cupidonak stb. Rupp Kornél-féle kiadását, Régi magyar könyvtár 6. füzet,

11) Köszeghy, B. H. Az ajánlásban. 217. 1.