X. kerületi kőbányai magy. kir. állami főgimnázium, Budapest, 1911

I. Kőszeghy Pál

9

élet kesergéséből is. Az udvari élet udvaronc élet is,' divatja a zsoldralesésnek, a szolgalelküségnek. Ez a szolgalelküség, ez a pénz- sóvárság hiányzik Kőszeghyben. Egyetlen egyszer érinti e dolgot, de akkor is úra iránti tiszteletből. Bercsényi gavallérságát akarja inkább illlusztrálni:

..Siessen, de útját senki meg ne tudja,

Álmát is kedvére most ki ne aludj a,

Az napot éjjellel szaporítsa s toldja,

Hamar járásának lészen hasznos zsoldja!“ V. 54.

Kőszeghy józan, komoly, becsületes, hűséges magyar ember, akinek nemes lelkét nem rontotta meg korának léhasága, szolga- lelkiisége. A jellemes magyar ember tipusa.

Egypár szóval megemlékezünk még Kőszeghy családjának sorsáról. Az ő halála után hamarosan elhunyt felesége is. Két árváját a Bercsényi pár nevelte fel. János fia Bercsényinek apródja, majd étekfogója és udvarnoka lett; Bercsényi halála után pedig Rákóczi fegyverhordozója volt. 1718—19-ben Konstantinápolyban gazdagon megnősült. Unokái sokáig virágzottak Rodostóban. Zsuzsika, Mikes leveleinek Zsuzsikája, Bercsényi harmadik felesége lett. Bercsényi halála után „e nagy név nymbussához méltó kegyelettel viselé özvegyi fátyolét, Jaroslawban 1750-ben bekövetkezett haláláig.“6)

IV. Bercsényi házassága.

Kőszeghy elbeszélő költeménye, miként a költő élete, hosszú ideig a feledés homályába veszett, ahonnan a véletlen emelte ki. Römer Flóris 1874-ben Lengyelországban, a varsói gr. Krasinski- könyvtárban fedezte fel. Mivel azonban az ő kutatásai régészeti dolgokra irányúltak, nem nagy sort vetett reá. Inkább barátjának, Thaly Kálmánnak kedvéért, mintsem a felfedezés érdeméért, rövid jegyzéseket készített a leletről. Hazaérkezvén, a jegyzéseket átadta Thalynak, aki megsejtvén a felfedezés jelentőségét, fáradhatatlan buzgalmat fejtett ki a kézirat megszerzésében. Bejelentette az eseményt a magyar tudományos világnak részben a Századok 1874-iki évi folyamában (591—592 1.), részbn a Magyar Tudományos Akadémia történelmi bizottságában, az 1874. október 3-iki ülésen. Mozgalom indúlt meg, hogy a magyar irodalom e kincsét az idegenből, ha lehet, hazahozzuk, ha nem, akkor hiteles másolatot vegyünk róla. De az orosz kormány politikát csinált a dologból, kiadni nem akarta, mert tán fontos államiratnak tartotta, a lemásolást szintén

6) Thaly, B. H. 203. 1. Kőszeghy családjával, leszármazottainak történetével Thaly legbővebben a „Rákóczi Emlékek Törökországban“ című, már idézett művében foglalkozik, 102—111. 1. Mikes és Zsuzsika viszonyát Mikes levelei alapján a megfelelő idézetek kíséretében bővebben tárgyalják Tones Gusztáv, Zágonyi Mikes Kelemen élete. Budapest, 1897. 64—69. 1. Gombkötő, I. m. 7—8. 1.