Magy. kir. állami felsőbb leányiskola és leánygimnázium, Budapest, 1917

I. Révy Ferenc

4

Úgy hisszük azonban, hogy most Révy Ferencről nem mint tanárról kell elsősorban megemlékeznünk. Ámbár ő mindig hangoztatta, hogy életének legboldogabb percei azok, melyeket taní tás közben az osztályban tölt el, s a maga tanári voltának nagy jelentőséget tulajdonított, mégis életének utolsó húsz esztendejét mint igazgató töltötte el, sőt tiz esztendeig az állami felsőbb leányiskolák miniszteri biztosa volt.

Ki nem ismerte Budapesten Révy iskoláját ? Fogalommá lett Révy iskolája, ahová bekerülni már akkor a legnagyobb nehézségek egyike volt, s amelybe a szülők tökéletes lelki nyugalommal küldték leányaikat. Intézetünk külsőleg, rendben és tisztaságban, mindig ünneplőbe volt öltözve, belső életében pedig, mint magas kultúrájú és jó szivű anya, a legnagyobb gonddal és éber szeretettel nevelte a leányok lelkét. Csendes szavú és tompított hangú tanári testület, nagyon kényes ízlésű és müveit látókörű társaság várta mindig a leánysereget, de aki a gyermekek szeretetében mindannyiukon túltett, az az igazgató volt. Ritkán lehet találni figyelmesebb embert, aki kollegája tudását, módszerét jobban értékelné, aki a jóhiszeműséget és tanításnak egyéni hevét jobban megbecsülné, mint ahogy azt Révy tette; egynek a hangoztatásában mégis kifogyhatatlan volt, az pedig a szeretetteljes bánásmód. Ez a kívánsága lelkének szükséglete volt s meggyőződésében gyökeredzett.

Minden csöpp kis lányban látta a jövendőbeli anyát, a családok életébe stílust és harmóniát hozó asszonyt, akinek sohasem lenne szabad megismernie az élet kegyetlen és durva viharait. Jó föld és napfény kell a virágnak, figyelem és szeretet kell a leányléleknek. Ez volt körülbelül Révy nevelői eljárásának sarkalatos pontja, ez volt az ő feminizmusának alaptónusa. A férfiak küzdelmében úgyis sok az érdes felület, arra való a nő, hogy ezeket lecsiszolja, hogy a túlságosan erős hangokat kissé letompítsa. Révyben a jobbérzésü férfiak feminizmusa lakozott, akik azt hiszik, hogy a nő nemesebb, finomabb, mint ők, s akik a nőben épen azokat a finomságokat keresik, amelyek belőlük — hitük szerint — hiányoznak. Ha tévedett, nem az ő bűne, s ez nem von le semmit hitének nemességéből. Mint igazgató .nemcsak a növendékekkel állt bizonyos relációban, hanem a tanári testülettel is. Említettük már, hogy rendkívül vigyázott arra, hogy senkinek a tanítói eljárását érzékenyen meg