Magy. kir. állami felsőbb leányiskola és leánygimnázium, Budapest, 1917

I. Révy Ferenc

I.

Révy Ferenc.

Munkán nevelődött, munkához szokott férfiak közös fátuma érte el Révy Ferencet is. Ő, akit a sok munka, a nagy elfoglaltság titokban büszke tudata késő öregségig munkaerejében, teljes rugékonyságában megtartott, nagyon rövid ideig nélkülözhette a nyilvános szerepléssel járó éltető erő megfeszítést. Mikor 1917. elején körünkből távozott, mindannyian még sok esztendőt jósoltunk neki, a gondosan ápolt, szép járású és kedves mosolyú öreg úrnak. S ő hozzá is látott életének új, hosszabb lejáratú berendezéséhez. Villát vett Mátyásföldön, szép kert közepén, ahol majd, ha kitavaszodik, sok virágot ültet, őmaga ápolja, öntözi s ha majd kinyílik, hűséges élettársának kedveskedik vele. Közben nem is sejtette, hogy a Párka már túlságosan közel tartja ollóját élete fonalához, s már az első tavasz küszöbén, jóval rózsanyilás előtt végeszakadt nemes életének.

Tanár volt. Akkor még, amikor nem volt világháború, amikor még nem volt oka rá, hogy a kultúrában megrendüljön a hite, akkor volt ő magyar tanár. Akik mint tanárt ismerték, akiknek tanárjuk s később esetleg tanártársuk volt, azok mondják, hogy hittel és szívvel tanított. Szép eredményt ért el. Szerette a tárgyát, szerette tanítványait és szerette a szép stílusú beszédet, s ezzel a hármas adománnyal úgy tudott hatni, hogy még utolsó útjára is akadt, aki az első tanítványok közül elkísérje.