Magy. kir. állami felsőbb leányiskola és leánygimnázium, Budapest, 1914
I. Dr. Lersch Ernő: Dr. Pécsy Béla †
I. Dp. Pécsy Béla t A nagy idők nagy áldozatokat követelnek. Mi is meghoztuk a magunk áldozatát, szeretett kartársunk, dr. Pécsy Béla hősi halálában. Egy borongós októberi napon, amikor „észak rémes árnyai“ is erősen kisértettek, jött el hozzánk e hősi cselekedet első híre, fájdalmas bizonytalanságban tartván mindannyiunk lelkét, míg végre engednünk kellett a kérlelhetetlen valóságnak, hogy dr. Pécsy Béla, intézetünk r. tanára, a cs. és kir. 23. gyalogezred tart. hadnagya, 1914. október hó 11-én a Lasci—Murovane mellett vívott csatában az északi harctéren golyótól találva hősi halált halt. így szólt a hír és nagy volt a mi fájdalmunk, mélységes a mi meghatottságunk — mivel nagy volt a mi veszteségünk is. Dr. Pécsy Bélában egész embert vesztettünk el : oly kialakult, határozott egyéniséget, minőt ritkán lehet találni a hasonló korúak közt. Egyéniségének legkiemelkedőbb vonása a komoly életfelfogás, a szigorú kötelességteljesítés volt. Legékesebb bizonyságait épen a harctéren adta: a .hadiékítményes katonai érdemkereszttel való kitüntetés, mely sajnos, csak halála után érte és az a kísérő levél, melyben bajtársai a legteljesebb elismerés és a komoly meghatottság hangján vesznek búcsút tőle, az igazi hőstől, erről a hű kötelességteljesítésről beszélnek. És ebben a tekintetben nem ismert megalkuvást; ez a szempont volt mértéke embertársainak megítélésében is. Innen eredt nagyrészt az érintkezésben való nemes tartózkodása, mely azonban nem zárta ki a meleg 1*
