Magy. kir. állami felsőbb leányiskola és leánygimnázium, Budapest, 1913

I. Révy Ferenc: Széljegyzetek a felsőbb leányiskola és leánygimnázium reformálásának kérdéséhez

7

legyen rendes érettségi vizsgálatot; aki azonban tanulmányait felsőbb iskolákban nem folytatja, az kapja meg a nyolcadik osztályról szóló bizonyítványát az osztályvizsgálat alapján, vagy épen enélkül is.

Végül még azt is óhajtanám, hogy a magunk szükséglete szerint adjunk ennek a végbizonyítványnak alkalom szerint nagyobb értéket is. A módja ez volna. Az állami felsőbb leányiskolák mellett létező internátusoknak krónikus baja, hogy nincs állandó nevelő testületük. A nevelés gondjait rendesen kezdő tanítónők látják el, akiknek legnagyobb része nem azért vállalkozik erre a fontos, de igen nehéz munkára, mert talán lelki vágya vonzza oda, hanem csupán azért, mert ez a rendes útja- módja, hogy valamelyik állami felsőbb leányiskolához bejuthasson.

De alig töltenek ott egy-két évet, már folyamodnak kihelyezésért, hogy csak az iskolában foglalkozhassanak, aminek meg- okolásában mindenféle családi ügyekre támaszkodnak. Hogy ezt a folytonos változást az internátusok nevelésügye erősen megsínyli, azt mondanom sem kell. Akár helyezik ki a folyamodó nevelőnőt, akár nem, mindenképen megvan a baj. Ha nem helyezik ki, kedvetlenül végzi munkáját az internátusbán; ha pedig kihelyezik, helyére ismét kezdő kerülhet csak, aki gyakran maga is még nevelésre szorul. Ez szerintem és tapasztalatom szerint olyan nagy baj, hogy rajta segíteni égető szükség. Hiszen az internátus emiatt legelső feladatát, a nevelést kénytelen elhanyagolni. Mert nem elég ehhez csupán az intézeti rend és pontosság, hanem vele született lelki hajlam is szükséges hozzá, hogy a nevelő a gondjára bízott gyermek leikével örömmel foglalkozzék.

Szükség van tehát magasabb képzettségű állandó nevelő erőkre, akik állásukat nemcsak hídúl tekintik céljaik elérésére, hanem életük sorsát és boldogulásukat ott keresik az internátusok nevelő munkájában. Erre igen jól rá lehetne nevelni a hivatottakat a nyolcosztályos felsőbb leányiskola 7— 8-ik osztályában, legfeljebb még egy év hozzátoldásával. Úgy gondolom ezt, hogy azokat, akik erre hajlamot éreznének és tehetségük is megvolna rá, megfelelő tanításterv keretében a német vagy francia nyelvben és a pedagógiai tárgyakban tüzetesebb, alaposabb vezetés mellett könnyűszerrel lehetne eljuttatni olyan képzettséghez, hogy az internátusokban a nevelő és korrepetáló tisztséget teljesen betölthessék. Természetesen az ő előmenetelükről épen úgy gondoskodni kellene megfelelő rangsorba osztással, mint az iskola