Magy. kir. állami felsőbb leányiskola és leánygimnázium, Budapest, 1911

I. Torkos László

I.

Torkos László.

Majdnem félszázados tanári munkásság után vonult nyugalomba a most lefolyt iskolai év elején a felsőbb leányiskolái oktatás ezidőszerint való nesztora, Torkos László.

Az ő szerény, ünnepeltetést kerülő természete nem engedte, hogy ez a visszavonulás szélesebb körök előtt ismertté váljék s annyi nemzedék nevelésének és tanításának munkája a nagy közönség elismerésétől is jutalmát nyerje, de azt már nem kerülheti el, hogy e helyen, az ő szűkebb világának nyilvánossága terén néhány szóval meg ne emlékezzünk az ő személyéről s jelentőségéről a tanításügy s különösen a magyar nőnevelés körében.

Tanárkodásának 49 esztendejéből negyvenkettőt szentelt a leánynevelés ügyének. S nem a véletlen hozta őt iskolánkba, hanem azoknak az éles szeme látta meg benne az idevaló egyéniséget, akik a múlt század hatvanas és hetvenes éveiben nagy lelkesedéssel buzgólkodtak a leányok középfokú nevelésének és oktatásának megindításán.

Az Országos Nőképző-Egyesület már 1869-ben megnyerte az akkor még fiatal, de irodalmi és költői működésével már feltűnő tanárt, hogy az ág. ev. gimnáziumban viselt rendes tanári állása mellett az ő iskolájukban is megalapozza a magyar nyelvi és irodalmi tanítást.

Ez volt akkor is s .ez ma is a nemzeti nőnevelés legfontosabb tárgya, mert hiszen nekünk magyaroknak épen az volt mindig a főbajunk, hogy vezető osztályainkban nem elég erős a nemzeti érzés s kisebb és rövid ideig tartó felbuzdulások után újra meg újra belemerülünk a „művelt nyugat“ szertelen bámulásába s ami még nagyobb baj, idő előtti és túlságba menő utánzásába.

l*