Magy. kir. állami felsőbb leányiskola és leánygimnázium, Budapest, 1911

III. Leányaink nevelése és pályaválasztása

III.

Leányaink nevelése és .pályaválasztása.

Koiunk rohanó haladása, a felvilágosodásnak, közművelődésnek minden irányban való terjedése új meg új követelményekkel áll elő és új meg új terhet ró az életre Hullámzásban tartja társadalmunkat; új célok, új problémák elé állítja az embert s az érettök való küzdelemben új fegyverek használatára kényszeríti. S ezek a fegyverek nem csak védők, hanem támadók is Nyomukban nem csak áldás, hanem — talán amannál sokkal több átok is fakad. Nyög miattok az egész társadalom, amelyet felkavarnak annyira, hogy egyetlen rétege sem kerülheti el hatását. Azt az összhangot, amely nélkül a társadalom az ember számára megelégedést és boldogságot nem adhat — napról-napra jobban tépi, rombolja s ma-holnap teljes elnyeléssel fenyegeti a zűrzavaros hajsza, amely felforgatni törekszik, sőt részben már fel is forgatta társadalmunk minden rétegét.

Alig van társadalmi osztály, amely ma sorsával meg volna elégedve. Megváltoztatásán, könnyítésén fáradozik mindegyik.

S ez nem volna baj, mert ennek a célnak érdekében küzdeni helyes is, jogos is ; az már azonban igen nagy baj, hogy ez a küzdelem és választott fegyverei nem olyanok, amilyeneket az élet összhangja és boldogulhatásának feltételei kívánatossá tesznek.

S ha ebből a szempontból vizsgáljuk a kérdést, arra a leverő eredményre jutunk, hogy ebből a világra szóló nagy pezsgésből, lótó-futó erőlködésből épen az hiányzik, ami neki erőt, lelket adhatna; hiányzik belőle az öntudatosság s az idealizmus, ellenben annál jobban rombol benne a kapkodás egyetlen vezetője : a nyers realizmus, a megélhetés gondjainak csökkentése. Csökkentése nem életviszonyainknak, társadalmi helyzetünknek megfelelő szorgalmas munkával, hanem kapaszkodással, nyújtózkodással, amit a magyar ember úrhatnámság-nak szokott nevezni.