III. kerületi magy. kir. állami főgimnázium, Budapest, 1914

II. Az intézet működése

65 megtörik a 40 napos varázs s mi ázás nélkül élvezhetjük végig 10 napra tervezett szép utunkat. Mindenki megjelent pontosan. Néhány szülő aggódó szeretettel kisérte el gyer­mekét s látható bizalommal állította a sorakozót rendező vezető tanárok elé. Némi zsebpénzecske is került az egyik vezető-tanár tárcájába, hogy a gyermeknek jusson naponkint 1—1, némelyiknek 2—2 korona némi bevásárlásra. Hangos csevegés, sok figyelmeztetés, megható búcsuzkodás s mi­egymás után végre felhangzott Barthos Indár vezető-tanár­nak, az utimarsalnak katonás parancsa: Vigyázz! (Azóta be más csapatok előtt vezényelt ő a harcok mezején!) . . . Megszámlálás. Egy híja sincs. Indulás! Ott tüsszögött a fedett csarnok alatt a brassói gyors, melynek végén sze­rényen lapult meg a számunkra kijelölt 105.092. sz. 50 sze­mélyre szóló III. oszt. kocsi. A feljáró mind a négy ablakán „Bérelt szakasz“ kérkedett. Az elhelyezkedés minden ver­sengés nélkül történt. Aztán még néhány búcsuzkodó szó az ablakon át. „írjál!“ figyelmeztetés a kikisérők részéről. Sípjel, kendőlobogtatás, lassú indulás, majd gyors száguldás, néhány vidám nóta, csevegés, evés, végre éjszakai elhelyez­kedés. A hely kemény és éjszakára kevés. Föl tehát a csomagtartókra is! A kis Bartos foga közben rakoncátlan- kodni kezd. Egy kis aszpirin, kihúzással való fenyegetés megteszi csillapító hatását. Végre csend . . . Itt-ott böstör- ködés ... Az éberebbek egy-egy megállónál felneszeinek, zavarják a többit . . . Berzenkedés . . . Közben ébred a haj­nal .. . 4 órakor már Nagyváradon vagyunk. Derült az ég, hűvös a reggel, mindazáltal a pályaudvar kutjánál vidá­man folyik és jól esik az uditő mosakodás, amúgy kato­násan . . . Innét részint ébren, részint szundikálva utazunk tovább Kolozsvárig. Itt a pályaudvari vendéglőben már vár az előre megrendelt meleg reggeli. Aztán tovább. Maros- vásárhely pályaudvarán ebédelünk. Beszállás után kiki az ablaknál, mert a vidék remek s az időjárás valami csodá­latos. Mögöttünk derült az ég, előttünk félelmetesen nagy­szerű vihar száguld s mi utána, majd bele s mire Maros- hévizre érünk, elhagyjuk ... Ott por, verő napsütés fogad s a református tiszteletes magyaros szívessége. E szívesség 5

Next

/
Thumbnails
Contents