III. kerületi magy. kir. állami főgimnázium, Budapest, 1914

II. Az intézet működése

66

rendelt oda számunkra 3 borvizes szekeret. Felcihelődünk. Az erdélyi kis mokánylovak elkocognak. Maroshéviz különös, fából épült házacskái bámulnak, mi még jobban . . . Átnó- tázunk a község hosszú, poros utcáján, kiérünk s ime alig egy kilométerre a várostól újra pormentes, záportól jól megöntözött úton haladunk tovább. Udvarias viharunk itt járt előttünk, hogy bennünket a portól megmentsen. A borvizes szekér deszkaülése ráz, a festői tájék, a különös szép virágok, a mosolygó eperszemek csábítanak, a gyorsan emelkedő hegyi út irgalomra int, tehát gyalog szállunk. Eprészés, botanizálás, rovargyűjtés, fényképezés, dal, tréfa közt észrevétlenül fogy az út, női a hegy, melyről az út mellett csergő patak szalad le s vele párhuzamosan egy kis iparvasut. Ez szállíthatta le a megdöbbentően csúnyán irtott ősi fenyvesnek itt-ott bizony derékban kettévágott törzseit. Barbár, kapzsi munka ez. De tovább. Pompás utunk végre a tetőre kanyarog. Kocsira szállunk s ereszkedünk lefelé, le Borszék felé. Előttünk Oláhország havas csúcsai, de mi Borszéket fürkésszük . . . Hiába. Félve lapul meg valahol ott az erdő mögött. Végre előbukkan; már benne is vagyunk a faluban. Rozoga, rendetlen házikói rosszúl érintenek . . . Még egy kapaszkodó s benn vagyunk a fürdő-telepen. Ez elragadó. De a fogadtatás zord, rideg, üzletszerű, azaz hogy az sem. Érkezésünket előre jeleztük, az árban is megállapodtunk s nincs készen semmi . . . Nagynehezen vacsorát kapunk. Szállásunk rossz. Két nagyobb szobában összezsúfolva alszunk a földön, de külön-külön ... Fő, hogy alszunk és pihenünk. Másnap reggel megvigasztal a pompás idő, Borszék fürdő szépsége, a fürdőigazgatóságtól rendelkezésünkre bocsátott vezetővel megtett hatalmas séta, közben a sok aranyat érő források, a Medvebarlang, a Jégbarlang s e valóban tündéri helynek sok remek épülete, köztük szép temploma. Kár, hogy kora volt még az idő. Nem volt még fürdőélet. Tisztogattak itt is — ott is. így intézetünk kedves tanárának, Máté Lajos dr.-nak, csak a villáját vizitelhettük meg. Névjegyeinket be is dobtuk a zsaiugáter nyílásán át. Tusculanuma valóban kedves. Tökéletes üdülést nyújthat egy-egy év fáradsága után. De talán sohase élvezte még