III. kerületi magy. kir. állami főgimnázium, Budapest, 1912
IV. Dr. Párdányi Emil: Iskolaorvosi jelentés
47 át hamarosan Fiúméba értünk. A vonat a kikötőig vitt s csak át kellett mennünk az Ungaro-Croata, „Dániel Ernő“ nevű hajójára. Itt, mivel az ágyak mind előre le voltak foglalva, tábori nyugvó székeket okkupáltunk s azokat a hajószemélyzet többszöri ostroma dacára is sikerült megtartanunk. Hajónk rövidesen kiindult a kikötő ezer csillogó lámpafénye közül s az éjszakában már csak a világítótorony fel-fel csillogó világosságát láttuk a száraz földből. A magunkkal hozott ételekből megvacsorázva anekdótázással és dalolással töltöttük az időt, élveztük a tenger gyönyörű éjjelét, a holdsugár csillogását és a hajó ritmikus mozgását. Lassankint elálmo- sodva aludni tértünk. Persze, valami kényelmes alvásról nem lehetett szó, de azért úgy, ahogy, elhelyezkedtünk. Korán ébredtünk s siettünk a hajó orrára, hogy minél előbb lássuk a hajnal aranyos ködéből kiemelkedni Venezia színpompáját, a romjaiból újjászületett Campanilé-t. Közben mindinkább világosodott, a hajnal rózsás színei mindinkább az azúr kékbe mentek át s mindjobban és jobban bontakozott ki előttünk az apró vitorlás bárkákkal teliszórt tengerből a tűndérváros: Velence. Azután útközben fölszedve az olasz egészségügyi és számvizsgáló csapatokat, behajóztunk az erődítések között a Lagúnába, majd a Giardino Pubblico mellett elvonúlva a Szt.-Márk térrel szemben kikötöttünk. Gondolák raja vette körül hajónkat s lassan-lassan kiszállították az utasokat. Minket gondoláink egyenesen a Manin szállodához vittek. Itt elfoglaltuk szobáinkat s alapos mosa
