III. kerületi magy. kir. állami főgimnázium, Budapest, 1912

IV. Dr. Párdányi Emil: Iskolaorvosi jelentés

48

kodás és átöltözés után összegyűltünk a szálloda kis éttermében és kitűnő étvággyal megreggeliztünk. Innen a Szt.-Márk térre mentünk s először csodáltuk meg a velencei építészetnek csodálatos ékkövét, Szt. Márk templomát. Majd a templom belsejét tekintettük meg, hol katolikus növendékeink misét hallgattak. Innen átmentünk a Palazzo Ducalé-ba s még aznap délelőtt megtekintettük az Accademia di belle Arti képtárát s benne Velence egyik legnagyobb műkincsét: Tizian „Assuntá“- ját. Hazatérve szállodánkba kitűnő ebédben volt részünk. Ebéd után rövid pihenőt tartottunk s aztán kihajókáztunk a Lidóra. Itt éreztük magunkat csak igazán elemünkben. Az aranyos napsugár, a meleg, bársonyos homok, a langyos tengervíz, a nyüzsgő, forrongó fürdőélet nagyszerű hatással volt reánk, alig akartunk innen elmenni. De végre mégis csak vissza kellett mennünk a városba, hol a Manin pompás vacsorával várt minket. Vacsora után siettünk ki a Szt.-Márk térre, hogy kellő időben gondoskodjunk a Flórián előtt asztalokról. Kilenc órakor kigyúlt a Szt.-Márk teret övező palotákon és a Campanilén elhelyezett százezer villamos lámpa. A téren nyüzsgő sokaság, egyhangú „Ah“ sóhajtásszerü kiáltásban tört ki. Sohasem fogjuk ezt a tündéri látványt felejteni. Itt fagylaltozva élveztük a Banda Cittadina zenéjét, melynek végén először hallottuk az olaszok lelkesítő harci dalát:

Tripoli, bel suol d'amore,

Ti giunga dolce questa mia canzon,

Sventoli il tricolore,

Suile sue torri, al rombo del canon.

Fölemelő érzést keltett bennünk, mikor láttuk, hogy menynyire tudnak az olaszok hazájuk hódító hadjáratán lelkesedni.

Tizenegy óra tájban visszatértünk a szállodába. A hétfői és keddi napot Velence alapos megtekintésére fordítottuk. Több ízben végighajóztunk a Canale Grandé-n s bámultuk a velencei gótikus építészet finom kőcsipkés csodáit, a Palazzo Vendramin korai renaissance épületének finom arányait, a Palazzo Pesaro óriás barokk tömegét. Jártunk a San Giorgio Maggiore szigetén, melynek kolostorából indult távol Magyarországra Szt. Gellért. Fölmentünk harangtornyára,