IV. kerületi községi felsőbb leányiskola és leánygimnázium és felsőkereskedelmi leányiskola, Budapest, 1916

II. Erődi Kálmán dr.: Hevesi Bellaagh Lászlór

5

Hevesi Bellaagh László.t

í 866-1917.

Munkás, zajos élet közepéből, a főváros legnagyobb leányiskolájának éliről vonult vissza megroppant egészségének helyreállítására. Csak aggódó családja, rokonsága és szőkébb baráti köre tudta, hogy gyenge szervezete a súlyos bajjal nem küzdhet meg. Észrevétlenül tűnt el a közélet színteréről. Férfikora delén hanyatlott sírjába, mielőtt ritka egyéniségének gyümölcseit élvezhette volna.

Bellaagh László Budapesten született. Gyermek és ifjú éveit is Pesten töltötte. Az édes apja Pest vármegye közbecsülésben álló, nagytekintélyű főügyésze volt. Az öreg vármegye épülete és udvara látta a Bellaagh fiúk felcseperedését és ifjúvá serdülését. Sokszor emlegette azt a kedves családi kört, melyben annyi boldog órát töltött s annyi kedves emléket szerzett. Apai házában sok kiváló férfiú fordult meg s az ifjú Bellaagh lelkében a vendégszerető otthon eltörül- hetetlen nyomokat hagyott. Innen hozta magával derűs kedélyét, előkelő társalgási modorát, mellyel mindenkit első alkalommal megnyert s amely annyi jó barátot szerzett neki.

Középiskoláit Pesten végezte. Azután a jogra iratkozott. Jogi stúdiumát csakhamar abba hagyta s a papi pályát választotta. A premontrei rendbe lépett. A theológiát Jászón, a bölcsészetet Kolozsvárt végezte. Később a jászói rendházból a rozsnyói gimnázium egyik tanári katedrájára került, majd Kassán és Nagy-Váradon tanított. A fehér papok rendjéből 1895-ben, 29 éves korában lépett ki és Aszódon vállait gimnáziumi tanárságot. Itteni működése közben vette feleségül m'eisseni Gross Máriát, akivel zavartalan és boldog családi életet élt.

Házasságát az Isten két leánygyermekkel áldotta meg. A kis család az apa kiváló gondoskodásának tárgya ; őket dédelgeti, értük él. Hivatalos és baráti körben, távol és otthon, társaságban és magányban övéire gondolt szüntelen. Igazi karakterét, szívjóságát, bámulatosan finom és érzékeny lelkét csak családi körén át lehetett megismerni.

Családjának jövője és a szülői ház ezernyi szála szülőföldére vonzotta, s ezért 1899-ben a székesfőváros szolgálatába állt. Fővárosi tanári pályáját a VIII. kér. Német-utcai polgári fiúiskolában kezdte. Két év múlva már a Horánszky-utcai reáliskolában működött, ahol szaktárgyait: a magyar nemzeti irodalmat és történelmet tanította. Az éleseszű tanárt és kitűnő előadót tanítványai nagyon szerették, hozzá nem egyszer teljes bizalommal fordultak tanácsért és támoga