IV. kerületi községi felsőbb leányiskola és leánygimnázium és felsőkereskedelmi leányiskola, Budapest, 1916

II. Erődi Kálmán dr.: Hevesi Bellaagh Lászlór

6

tásért. Azon érdemesek közé tartozott, akik nemcsak tanítottak, hanem neveltek is. Kartársainak igaz barátságával és őszinte szereteté- vel dicsekedhetett. Ritka népszerűségnek örvendett, amit egyszerű, keresetlen megjelenésével, nyílt modorával s nagy szerénységével vívott ki. Filozofikus felfogással nézte az életet. Embertársai hibáit megbocsátotta, jótulajdonságait mindig értékelte s a segítségre szorulókat készséggel támogatta.

Kiváló férfiúi tulajdonságait és gazdag élettapasztalatait 1908 óta a vári felső leányiskola vezetésében értékesíthette. Igazgatói munkásságának javarésze azonban a belvárosi felső leányiskola és leány- gimnázium irányítására esik, amelynek élére 1911. szeptemberében jutott. Erős judiciumával, éles megfigyelő képességével és emberismeretével a nagy iskolát könnyen kormányozta. Azon meggyőződésből indult ki, hogy az igazgató csak a tanári kar messzemenő támogatásával emelheti a rábízott intézményt. Ezért mindenkit az őt megillető helyre állított s érvényesülését az ügy érdekében támogatta. Kollé- giális előzékenységgel és nagy tapintattal kímélte a tanári érzékenységet, nehogy annak megsértésével járó elkedvetlenedés a harmonikus és eredményes munkát megzavarja. Tanárai ezért közbecsüléssel és nagy tisztelettel vették körül szeretett igazgatójukat.

Szerencsés vezetése alatt az iskola jó hírnévnek örvendett. Az ő erkölcsi támogatásával létesült és indult gyors virágzásnak az Ifjúsági Segítő Egyesület, amely ezért hálából, örök emlék gyanánt, magát >>Bellaagh László Ifjúsági Segítő Egyesület«-nek nevezi el.

Áz iskola, rohamos fejlődéssel nemcsak a fő-város, hanem az ország legnagyobb leányközépiskolája lett. A 19 osztályra növekedett, túlzsúfolt intézet azonban már komoly aggodalommal töltötte el. Erre vonatkozó tervei kivitelében váratlanul fellépő súlyos betegsége akadályozta meg. Leányfalura, nyaralójába vonult vissza, hogy teljes pihenés után újra munkába állhasson.

Csöndes, békés öreg korról álmodott, amelyet majd tusculánu- mában él le. Remélte, hogy a kedves nagyapó telét az unokák tavaszi derűje aranyozza be. Nőm úgy történt!

Kárpótolja őt az Ég azért, aráit a sors tőle megtagadott.

Dt. Erődi Kálmán.