IV. kerületi községi felsőbb leányiskola és leánygimnázium és felsőkereskedelmi leányiskola, Budapest, 1915
A Kárpátok jelentősége a világháborúban
4 külső alakjánál fogva, részint szerkezetileg részaránytalan, aszi- metrikus. A Kárpátok hegyrendszerének főbb vonulatai szerkezetük szerint a következők: 1. Középső vonulatnak, a Kárpátok hegyrendszere vezérvonulatának a kristályos vonulatot jelölhetjük ki, amely csupa kristályos palákból, gneiszből és gránitokból áll. E kőzetekből vannak a legmagasabb hegycsoportok: a Magas-Tátra és a Déli-Kárpátok tömegei. 2. A mészkő vonulat igen hiányos. Többnyire csak táblákban, vagy ami a leggyakoribb, szirtekben kiemelkedve találhatjuk. A hegyképző erők sok helyen náluknál fiatalabb homokkő rétegekre ültették e mészkő szírieket. Ezek teszik festőivé a Vág és a többi kárpáti folyók völgyeit. 3. A harmadik vonulat a homokkő vagy fliss-zóna, amelynek hegységalkoíó ráncai a kristályos vonulattól távolodva mindinkább kisimulnak, enyhülnek, a hegység külsü határán újabb nehány ráncban előbukkannak s azután végleg eltűnnek. A hegység ezen a lassan elsimuló külső oldalán táblavidékekhez és ősrégi hegyromokhoz feszült hozzá, így a podóliai platóhoz, a Lysa Gorához stb. A kristályos vonulat belső oldalán rendesen mély, medenceszerű lesűlyedések vannak minden átmenet nélkül. Tehát a Kárpátok belső oldala a meredekebb. A besülyedt medencét a harmadkorban tenger borította el; tenger alatt állott ekkor a Nagy-Magyar-Alföld, meg az Erdélyi-Medence. De a sűlyedés egyéb következményekkel is járt. A lesűlyedt medence határvonalán törések keletkeztek a föld kérgében és ezeken a töréseken át tűzhányó hegyek törtek ki hosszú sorban helyezkedve el a tenger partján. 4. így keletkezett hát a Kárpátok hegyrendszerének negyedik vonulata, a vulkánikus zóna; a Kárpátok legbelsőbb gyűrűje. — A hegység korát tekintve, a Kárpátok hegyrendszere földtani értelemben véve fiatal hegység. Keletkézése a másodkorig vezethető vissza és a jura-korszak elejétőt kezdve egészen napjainkig tart, hiszen Brassó, Orsóvá vidéke még ma is tektonikus földrengések által háborgatott. A másodkorban már bizonyára meg kellett lennie a Kárpátok egy részének, amint ezt a triász-, jura-, és kréta képződmények bizonyítják. A Kárpátok előbb felsorolt belső vonulatainak gyűrődése már a felső- kréta-korszak előtt befejeződött, de a külső vonulatban, a homokkő övben a legerősebb gyűrődés a harmadkor közepén történt, sőt a Kárpátok legdélkeletibb sarkán még a pliocén- kori rétegek is össze vannak gyűrve, A Kárpátok keletkezése alkalmával a hegység egyes részei J
