IV. kerületi községi felsőbb leányiskola és leánygimnázium és felsőkereskedelmi leányiskola, Budapest, 1915

Shakespeare egyénisége és egyénitő művészete

12

van életéről (az^ is nagyon szegényes), de életmódjáról semmi képünk nincs. Érzés- és gondolatvilágának dimenzióit elgondolhatjuk költészete alapján, de hogy élete ilyen vagy olyan helyzetében, fordulatában mit gondolt, hogyan érzett, indulatai szenvedélyei egy és más esetben hogyan befolyásolták elhatározását és cselekvését, arra nézve a hagyomány minden támaszték nélkül hagyta fantáziánkat. Tudjuk, hogy volt valami szerelmi regénye is, igen fiatalon nősült és magánál jóval idősebb nőt vett feleségül. Szonettjei .szerelmének és legbensőbb baráti érzelmeinek összeütközéséről, a legsúlyosabb lelki megpróbáltatásról is tanúskodnak. Tudjuk, hogy a drámai művészetért való rajongása és hatalmas alkotókedve egyfelől, viszont a legcsendesebb falusi kisgazdálkodás és ennek zajtalan örömei után való vágyódás másfelől, mint két ellentétes pólus vonzották a költőt, mig végül is, mintha csak végleg és teljesen kitombolta volna magát művészi ereje, egyszerre megugrik dicsőségének és diadalainak színteréről, visszavonul Stratfordba egyszerű polgárnak, a színházzal is csak annyi közösséget tartva fenn, hogy az őt megillető részesedési összegeket pontosan számon tartja, tulajdonjogát a törvény előtt is védi, de a drámai művészethez sem mint költő, sem mint művész nem tér többé vissza. Bizonyos, hogy külső és belső életének ily rendkívüli fordulása nem történhetett nagyobb konvulziók nélkül, de erről már semmi biztos adatunk nincs. A rendelkezésünkre állók pedig sem együttesen, sem külön-külön nem tudják Shakespearet az ő individualitásában, egyéni habitusában elénk állítani. Csak annyit érnek, mint egy szép hullámos vonal egy művészi akt elképzeléséhez. Shakespearenek, az egyénités legnagyobb művészének és a legerőteljesebb egyéniségek legművészibb ábrázolójának az individualitása homályban van előttünk. Nem tudjuk őt magunk elé idézni. Ha elképzeljük is őt, kétségtelen, hogy ez igazán csak „elképzelés“.

Véletlenül van-e ez így, vagy talán egy igen érdekes, de megmagyarázható problémával állunk szemben ?

Shakespeare hazája és kora, mint általában a renaissance mindenütt, a hatalmas egyéniségek világát mutatja, a nagy vállalkozások, meglepő, bátor kalandok, a végletes és kitörő szenvedélyek, a zabolátlan indulatok világát. Megbecsülik, sőt keresik és fokozni igyekeznek az élet szépségeit és örömeit. Minden, ami az egyén öntudatát, önérzetét fokozza, hatalmát növeli, életörömeit gyarapítja és szépségét gazdagítja, jogosulttá sőt értékessé válik. A földi élet önértékké lett. Shakespeare kétségtelenül kiváló egyéni tehetséggel,nagy genialitásának biztos öntudatával került bele London renaissance- életébe, mert a nagy lángelmék bizonyára mindig tudatában vannak egyéni