IV. kerületi községi felsőbb leányiskola és leánygimnázium és felsőkereskedelmi leányiskola, Budapest, 1912

I. Dr. Kelecsényi János: Herder és Kant történetbölcselete

7

azt a következtetést vonja, hogy az ember okoskodásra, a művészet gyakorlására és a nyelv terjesztésére teremtetett — hogy szabad legyen, hogy elterjedjen az egész földön, a humanitás, a vallás, a halhatatlanság céljából; elmélődik azon, hogy az ember itt a földön nem éri el azt a célt, — miután hiányos és elégtelen a mód, — amelynek, miután képessége alá van rendelve; megfontolja azokat az általános igazságokat, hogy a külső természet is, épúgy mint az emberi élet, különböző sphaerái a formáknak és képességeknek egy zárt és folyton fejlődő sorát mutatják, kifejti, hogy a természetben nincs erő megfelelő organum nélkül, s egy organum sem erő önmagában, hanem csakis eszköz, amely által egy halhatatlan erő működik. Ezek után arra a következtetésre jut, hogy a földi élet csak az előkészület állapota; a jelen emberiség csak bimbója egy jövendő virágnak.

Azután leírja az emberi nem különböző változatait, s kideríti, hogy a világon csak egy emberi faj van,ez módosult és a természetben alkalmazkodott a különböző kiimák alatt; az emberi igények változnak az államformával és éghajlattal, de az érzékek kevésbbé durva használata általában jellemzi az emberiséget; a képzelődés kialakulása szintén az államforma és az éghajlat hatása, amelyek mellett folytonosan hat rá a hagyomány is; az értelem gyakorlati használata mindenütt az élet szükségleteinek befolyása alatt fejlődött; az ember érzelmei és hajlandóságai mindenütt leszármaztathatók szervezetéből és a környezet körülményeiből, amelyek közt él; végül boldogság mindenütt van, bármi éghajlat alatt.

Miután kimutatta a két első könyvben az ember viszonyát a világegyetemmel, a földdel, kimutatta az egyszerű emberi nem széttagolódását s hivatását a folytonos tökéletesedésre, azt fejtegeti, hogy az emberek nem elszigetelt egyedek, amelyek csak önmaguktól függenek, vagyis belső világuktól, hanem bizonyos egységet alkotnak, egyik a másiktól függ, az összekapcsoló emberi természet folytán — senki sem válhatik maga-magától egészen emberré, hanem szükség van a szülők, a tanítók, a honfitársak