IV. kerületi községi felsőbb leányiskola és leánygimnázium és felsőkereskedelmi leányiskola, Budapest, 1912

I. Dr. Kelecsényi János: Herder és Kant történetbölcselete

4

téneti anyag helyes tagolódását — Ítélő, kritikai szempontjuk majdnem merőben csak etikai — még pedig abból az etikából merítik, amely annyira jellemzően szokratikus, ami a tiszta ész, tiszta belátás elveiből táplálkozik.

A történeti élet problémái a maguk óriás perspektívájában, sui generis mivoltukban egy lendületes, rugé- kony, minden iránt finom megérzésű német gondolkodó szellemben kelnek életre: Herder szellemében.

Gazdag lélekkel és szegényes probléma-örökséggel írja meg nagy történetfilozófiai munkáját. Az első történetbölcseleti problémák felvetője Augustinus, volt, a De Civitate Dei két országának megkülönböztetésével; ez a két ország két célt is szolgál: ezek az emberiség történetének a céljai is. A civitas coelestis Isten válasz- tottainak országa és az ő utain jár és ő hozzá jut, az ő törvényei és célkitűzése szerint: a civitas tenestris véletlenek, esetlegességek és bolyongások közt távol jár tőle. A civitas coelestis eleven ereje, valósága s középpontja Krisztus, az egész Augustinus-féle történetbölcseletnek pedig az emberiség örök céljait önmagában kitűző Isten.

Ennek az első nagy történetbölcseíetnek folytatói Bonnet (Discours sur l’histoire universelle, Paris 1681. és Iselin (Philosophischen Muthmassungen über die Geschichte der Menscheit 1764.) Gianbattista Vico (Principi d’una scienza nuova d’intorno alia commune natura delle nazioni, 1725.) már meglátja a fejlődés általános szükségszerűségét a népek s egyének életében: azt a törvényt majdnem természettörvénynek látja s ennyiben fontosak a gondolatsorai. De korszakait önkényesen veszi föl (érzéki, mitoszi, értelmi ismeretek kora) s nagyon sok benne a költői homályosság és túltengés.1 II

Herder átélő készséggel annyira megáldott szelleme próbál azután a történet filozófia problémáira felelni legnagyobb munkájában. Ez az „Ideen zur Philosophie der

1 V. ö. Vico általános jellemzéséül: Stória letteraria d’Italia. Concari:

II settecento. Vili. 156 skk.