IV. kerületi községi felsőbb leányiskola és leánygimnázium és felsőkereskedelmi leányiskola, Budapest, 1912
I. Dr. Kelecsényi János: Herder és Kant történetbölcselete
20 160. oldalán így ír: „Ein zwar leichter aber böser Grundsatz wäre es zur Philosophie der Menschengeschichte: der Mensch sei ein Thier, das einen Herrn nöttig habe, und von diesen Herrn oder der Verbindung derselben das Glück seiner Endbestimmung erwarte.“ Ez természetesen vonatkozik Kant elméletére az államviszonyok tökéletesítő hatásáról. Herder ezzel szemben utal továbbá arra, hogy a természet is előbbrevalónak tartotta az egyes ember boldogságát, mint a komplikált társadalmi célokat. Igen, mondja Kant, de nem a boldogságot, egyesek viszonyos boldogságának árnyképét tekintjük, hanem az emberiség tevékenységét, kulturális haladását és ennek termékeképen az emberi jogok szerint való alkotmányformát. Végül filozófusi derűvel megjegyzi: „Jener Grundsatz ist also nicht so böse, als der Verfasser meint. — Es mag ihn wohl ein böser Mann gesagt haben.“ * Kant vezető gondolata: egy ideális emberi közösség, egy ideális állam, mint „Leitfaden a priori“, apirori vezérfonál, igazító, szabályozó az emberiség életének történeti megnyilvánulásaiban. Az „apriori“ mindjárt sok mindent világossá tesz előttünk. Kant rendszerének ez a jellemző alapvetése itt sem maradhat el. Apriori a tiszta ész, a gondolkodást szabályozó elvek összesége, aprioriak az erkölcsi elvek, az erkölcsi élet normái, sőt apriori az ízlés Ítélete is. De ezek mind az emberi szellem természetében rejlenek, s a megismerés egy-egy nagy területét szabályozzák. A történeti életnél pedig az apriori valamilyen létező alakjában jelenik meg: az ideális állam alakjában. Hát lehet annak, aminek állami, tehát történeti, tehát fejlődésében, alakulásában változó élete van, apriori szabályozó jelentősége ? Vagy föl kell tételeznünk egy geometriai merevségben s változatlanságban mozdulatlan államot? Ez önkéntes fogalomalkotásnak bevál- hatik, a történeti élet tapasztalatához képest igazán csak halvány idea.
