IV. kerületi községi felsőbb leányiskola és leánygimnázium és felsőkereskedelmi leányiskola, Budapest, 1911
II. Bellaagh László: A leánygimnázium szervezetére vonatkozó reformjavaslat
11 körülmény javaslatomat erősíti. A középiskolai tanárság kebelében is többen a latinnyelv tanulás elhalasztásának hívei. Bianchi miniszter az olasz középiskolák reformja végett összehívott bizottságnak 1905. dec. 15.-én mondotta: „A latin nyelvnek az alsóbb osztályokban való tanítása pszichológiai és pedagógiai tévedés/ És ezt az olaszok mondják, akiknek nyelve a latinnal rokon és ahhoz oly hasonló. A lausanne-i „Ecole supérieure des jeunes fiiles et gymnase“ 13—14 életévtől a 18—19 évig, azaz 6 éven keresztül összesen heti 18 órában készíti el latinból az egyetemre menő tanulót. A csekély heti óraszám a francia nyelvnek a latinnal való rokonságában leli magyarázatát. A porosz leánygimnázium mindkét ága (reálgimnázium és gimnázium) a VI. osztályban — megfelel a mi III. osztályunknak — kezdi a latint és 6 éven át tanítja heti 36 órában, tehát a javasolt óraszámmal. Sőt az altonai és frankfurti fiú reformreálgimnáziumnak tanterve szintén csak heti 36—38 órát vesz fel. 2. A görögpótló irodalom helyett a francia nyelv tanítását javaslom. Heti 3 órában, négy év alatt = 12 óra. A VIII. osztályban a 3. órát a görögpótló szabadkézi rajzból venném el. Ezt azért vélem megengedhetőnek, mert a négy alsó osztályba bevezetem a szabadkézi rajzot (amit alább fejtek ki) s ez az alap bőven kárpótolja az elvett 1 órát. A görögpótló irodalom elhagyása pedig a tanulók képzettségében hiányt nem okoz, mert annak anyagát az irodalmi és történelmi oktatás jórészt felöleli s így nél- külözhetővé teszi. Korántsem veszítenek annyit, mint amennyit a francia nyelv tanulásával nyernek. Négy év alatt heti három órai tanulás mellett nagyon szép eredményt érhetnek el, különösen ha számba vesszük az érettebb kort, a kisebb létszámot és esetleg a direkt tanítási módszert. Nemcsak a tudományos pályán, a társas élet-
