VII. kerületi István-úti magy. kir. állami Szent István főgimnázium, Budapest, 1918-1919
II. Iskolánk az 1918-1919. és 1919-1920. iskolai évben
6 kiválóságától, akikre mindig a tisztelet, a hála és a szeretet érzelmeivel fog: visszaemlékezni. A tanári testületben beállott változásokról szólva, elsősorban Tímár Pál igazgatóról kell megemlékezni, akinek a vallás- és közoktatásügyi minisztérium saját kérelmére — tekintetbe véve, hogy a háború kitörése óta egy napi szabadságot sem élvezett — egészségének helyreállítása végett 1919. augusztus havában hosszabb szabadságot engedélyezett és miután egészsége helyreállott, a folyó év május havában saját kérelmére szolgálattételre a tankerületi királyi főigazgatósághoz osztott be. Tímár Pál érdemes- tanári múlt után került ennek az intézetnek az élére akkor, amikor ez a Barcsav-utcai gimnáziumtól függetlenítve, megkezdte önálló életét. Az ő nevéhez fűződik az intézet megszervezése, fejlesztése és a végleges otthonba helyezése. 17 évig állott az intézet élén és ezalatt a hosszú idő alatt sok pedagógiai tapasztalattal és ügyes tapintattal vezette az iskolát, nagy tudásával és széleskörű műveltségével, előzékeny, szives modorával megnyerve a tanári testület tagjainak becsülését és rokonszenvét, nyájas, szelíd bánásmódjával a tanulók vonzalmát. Érdemeinek elismeréséül 1918. augusztus havában őfelségétől a főigazgatói címet kapta, utóbb pedig az V. fizetési osztályba neveztetett ki. Az intézettől való megválása alkalmával a tanári kar és az ifjúság azon hő óhajtása kiséri őt új munkakörébe, hogy még sokáig tölthesse be azt ugyanazzal a munkabírással és sikerrel, amellyél iskolánkat fölvirágoztatta. Tímár Pál igazgató szabadságolásával egyidejűleg Huszár Károly vallás- és közoktatásügyi miniszter úr őnagyméltósága e sorok íróját bízta meg az intézet vezetésével. Iskolánk fönnállása óta a tanári testület ebben a tanévben ment át a legnagyobb változáson. Szoros összefüggésben van ez az ország helyzetével, illetőleg azzal a körülménnyel, hogy a vidéki tanárok nagy számmal húzódtak a megszállott területekről a fővárosba, ahol különböző intézetekben nyertek elhelyezést. Részint a folyó tanév elején, részint annak folyamán nyertek intézetünkhöz szolgálattételre ideiglenes beosztást Barkász. Lajos volt trencséni állami felső leányiskolái, Dér István volt temesvári állami főgimnáziumi, dr. Erdélyi Alajos volt kolozsvári tanárképzőintézeti, Hegyi Ferenc volt Selmecbányái kir. kath. főgimnáziumi, Hoffmann Miksa volt ungvári kir. kath. főgimnáziumi, dr. Oslay Ferenc volt szakolcai kir. kath. főgimnáziumi, Schützenberger Alajos volt aradi kir. főgimnáziumi, Tuszler Géza volt fehértemplomi, Walton Róbert volt szamosújvári álL főgimnáziumi menekült tanárok, akik közül még az iskolai év folyamán Hegyi Ferenc a nemzeti kisebbségek minisztériumának tót főosztályába, Tuszler Géza pedig a VII. kér. Barcsay-utcai fiókgimnáziumhoz helyeztettek át szolgálattételre. Továbbá idehelyeztettek még: Rézler Gyula miskolci kir. kath. főgimnáziumi és Szalkay Alfonz IX. kér. áll. főgimnáziumi rendes tanárok. Az intézet régebbi tanárai közül Grőger Rezső a VIII. kér. gyakorló, Mattyasovszky Endre a VII. kér. Barcsay-utcai áll. főgimnáziumhoz, dr. Závodszky Levente pedig a polgári iskolai tanítóképzőintézethez helyeztettek át. Az eltávozott Grőger Rezső megüresedett tanszékére Pápai István, a szabadságon levő Horváth Gyula helyettesítésére dr. Kerényi Károly, a megüresedett rajztanári tanszékre Gulyás Sándor alkalmaztattak, mind a hárman helyettes tanári minőségben. A hercegprímás őeminenciája a f. tanév kezdetétől fogva hittanárul- dr. Neumann József hitoktatót nevezte ki iskolánktól a múlt év folyamán megvált Nagy Lajos helyébe, aki 13 éven át folytatott buzgó munkásságával kiváló érdemeket szerzett intézetünk kath. ifjúságának oktatása és nevelése terén. A ref. hittan tanításával egyházi főhatósága Pap Gyula s.-lelkészt bízta meg a lefolyt tanévre.
