VII. kerületi István-úti magy. kir. állami Szent István főgimnázium, Budapest, 1917

I. † Vargha ferenc, rendes tanár

tózkodása alkalmat adott neki arra, hogy megismerhesse Magyarország több, természeti, gazdasági, etnográfiai és társadalmi tekintetben nagyon különböző kulturterületét. Derűs kedélyvilága, amely az új környezethez való alkalmazkodását megkönnyítette és természetszeretete, amely az új viszonyok tanulmányozására sarkalta, megadta neki a képességet, hogy elméleti úton szerzett ismereteit a közvetlen szemlélet és megfigyelés útján megerősítse és kibővítse.

A közvetlen megfigyelésnek magán tapasztalt kedvező hatása meg-> érlelte benne azt a felfogást, hogy a tanulmányi kirándulások a tanulmányok bármelyik ágában a tanítás igen hasznos segédeszközei, a földrajz és a természetrajz tanításánál pedig nélkülözhetetlenek. Nagy érdeme Vargha Ferencnek, hogy a tanulmányi kirándulások didaktikai és nevelő értékét nemcsak szóval és tollal hirdette, hanem a nagy ambícióval és hozzáértéssel rendezett kirándulások hosszú sorainak eredményességével igazolta is. Valósággal úttörő munkát végzett ezen a téren, mert buzgólkodásával egyrészt reáterelte a figyelmet a tanításnak erre a fontos segédeszközére, másrészt pedig kijelölte a tanulmányi kirándulások rendezésének főbb irányelveit is.

Vargha Ferenc negyven évig állt törhetetlen lelkesedéssel, nem csökkenő buzgalommal a hazai nevelésügy szolgálatában. Nagy lelki erőre valló teljesítmény ez, őszinte elismerést kell, hogy kiváltson a magyar iskolaügy minden munkásából, Igaz hálát kell, hogy kiváltson Vargha Ferenc munkássága a tanítványokból, akik negyven éves működésének áldásait élvezték és a szerető szívvel, buzgó odaadással beléjük plántált ismereteket az élet küzdelmeiben hasznukra fordíthatták.

A legnagyobb elismeréssel és a legtöbb hálával azonban a mi intézetünk tartozik Vargha Ferencnek. Negyven éves működésének és életének utolsó tizenhárom esztendejét egészen nekünk szentelte. A sors szeszélye huszonkét éven keresztül hányta-vetette egyik helyről a másikra, míg végre intézetünkben végleges, békés hajlékra, megértő és törekvéseit méltányolni tudó tanártársakra és tanításai iránt fogékony tanítványokra talált. Nem csoda, ha Vargha Ferenc szerető családi köre után második otthonaként szerette az István-úti főgimnáziumot, amelyhez utolsó leheletéig hűséggel ragaszkodott. A Budapesten való végleges letelepedését megelőző huszonkét év gazdag tapasztalatait igyekezett végleges otthonának javára kamatoztatni és nemesen érző lelkének melegét mindenkire szétárasztani, aki az ő külön kis világához tartozott. Tanár és tanítvány egyaránt hasznát vette gyakorlati tanácsainak és jóakaró útbaigazításainak és egyenlő mértékben élvezte jó szívének, emberbaráti érzéstől áthatott lelkének melegét.

Intézetünk iránti ragaszkodása és kötelességtudó ügyszeretete akkor •domborodott ki teljes valójában, amikor a gyilkos kór már megtámadta törékeny, öregedő testét és lecsökkentette munkabírását. Szellemi épsége