VII. kerületi István-úti magy. kir. állami Szent István főgimnázium, Budapest, 1916
III. ruttkai Erődi Béla, m. kir. udvari tanácsos, tankerületi kir. főigazgató 25 éves főigazgatói jubileuma
17 Mi azonban nem fizethetjük meg Méltóságodnak tartozásunkat vezető' bölcsességéért, irántunk tanúsított jóindulatáért egyébbel, mint tisztelő megbecsüléssel és ragaszkodó hálával s ezért örömmel ragadjuk meg ez alkalmat érzelmeink kifejezésére, melynek során emelkedett lélekkel adunk hálát az isteni Gondviselésnek, hogy Méltóságodat hosszú évtizedek kitartó munkásságához jó egészséggel megáldotta ; hogy lankadást nem ismerő erőt adott Méltóságodnak, mely szervezett és épített, küzdött és bízott és mely bennünk a nemzetét szerető nagy pedagógus egyéniségének feledhetetlen képét kialakította. E kép hálánk keretébe foglaltan él lelkűnkben s most arra kérjük Méltóságodat, fogadja el ennek viszonzásául tisztelő munkatársai képeinek s a tankerületi tanárvilág aláírásainak e gyűjteményért. E lapokról a jól végzett munka boldogító emlékezete mellett a tisztelet és ragaszkodás melege sugárzik Méltóságod felé. Hogy e tisztelet Yesta-lángként állandóan égjen e tankerületben, valamennyi középiskola gondoskodott arról, hogy Méltóságod nevével kapcsolatban arra érdemes tanulók évről-évre megjutalmaztassanak. Mert forró vágya szívünknek, hogy Méltóságod emlékét e tankerület mindenkor híven őrizze. Legyen áldás minden munkásságán, legyen áldás életén! Fogadja Méltóságod e tankerület igazgatóinak, tanárvilágának és tanuló-ifjúságának igaz érzésből fakadó meleg üdvözlését. Erődi Béla főképen pályájára és törekvéseire való visszaemlékezésnek szentelt beszédben mondott köszönetét a ragaszkodás impozáns megnyilatkozásáért ; utóbb pedig a tanári testületekhez a következő levelet intézte : Mélyen tisztelt Igazgató Úr! Kedves Kartársaim! Még élénken lobog lelkemben a láng, a ragaszkodásnak és hálának a lángja, melyet a szeretet szövétnekével gyújtott bennem a budapesti tanárság érdemes képviselete a május 19-iki igazgatói értekezleten. Bár érzem és tudom, hogy ez a láng bennem kialudni soha sem fog s éltem végéig melegítője s megaranyozója lesz az én lelkemnek, mégis azt hiszem, hogy annak első legmelegebb és leg- fénylőbb sugarait azokra kell visszasugároztatnom, akik ábban engem oly spontán részeltettek. Úgy érzem, hogy az elismerésnek és ragaszkodásnak azon jeleit, melyekből a lefolyt ünnepségek alkalmával annyiszor volt alkalmam kedves munkatársaim szere- tetéről meggyőződni, nem hálálhatom meg eléggé azokkal a szavakkal, melyek tolmácsolására az igazgató Urakat kértem fel, hanem közvetlenül is szólnom kell azokhoz, akik e napokban oly szeretetteljesek voltak hozzám. Azt szerettem volna, hogy közvetlenül, élőszóval mondjak köszönetét minden egyes tanári testületnek a nekem nyújtott kedves emlékért s 25 éves fődirektori működésemnek az ifjúság számára való megörökítésért. Sajnos azonban, ez a tervem nem sikerülhet. Még mindig gyengélkedő egészségi VII. kér. István-úti főgimn. Értesítő 1916—17. 2 í'-ÜH'WÁ# c VrGv.e
