VII. kerületi István-úti magy. kir. állami Szent István főgimnázium, Budapest, 1916

III. ruttkai Erődi Béla, m. kir. udvari tanácsos, tankerületi kir. főigazgató 25 éves főigazgatói jubileuma

IS

állapotom, a most legmagasabbra fokozódott hivatalos elfoglaltságom, a tanév küszöbön álló bezárása lehetetlenné teszi a köszönet és hála szavainak közvetlen megnyilatkozását. E sorok útját kell tehát választanom!

Ezen úton mondok köszönetét minden egyes szeretett munkatársamnak, aki e nekem oly kedves és feledhetetlen napokban azzal a meleg érzéssel gondolt rám, amellyel én minden tanár és minden kartársam iránt mindenkor viseltettem. Én, aki egy emberöltő' alatt a tanári pálya minden fázisában hosszú éveket töltöttem, különösen tudom értékelni azt az ideális, nehéz s csak vajmi ritkán kellően megértett és méltányolt munkát, melyet a tanári rend ereje és tudása minden atomjával nemzeti létünk megerősítésén végez. Yégez most is, a legnehezebb körülmények között, lankadatlan idealizmussal, mikor pedig oly sok eszmény bizonyult hamis ábrándképnek s mikor az anyagiasság fékevesztett démona lett úgyszólván mindennek mozgató szelleme.

A magyar tanár most, e válságos, nehéz napokban mutatta meg igazi értékét. Míg a fiatalabb generáció kint, a becsület mezején élete kockáztatásával védi az itthoni kulturális munka lehetőségét, a másik rész az élet ezernyi gondjai között tanít idealizmust s nevel hősöket, akikről máris csodálattal beszél a világ.

Nem is kívánok én magamnak mást ezen alkalommal, midőn tanártársaimhoz intézem az igaz köszönet szavát, minthogy csak azt engedje meg a Gondviselés, vajha az értünk vérző, vagy a fogság keserű kenyerén élő társainkat, ha majd dicsőséggel közénk hazatérnek, mindnyájunk nevében köszönthessem.

Ezen óhajhoz még azt a kívánságot fűzve, hogy maradjanak meg köztünk mindvégig a szeretetnek most szövődött erős szálai, köszönöm újra a jóleső megemlékezést. Budapest, 1917 május 20. Kartársi szíves üdvözlettel : Erődi Béla tankerületi kir. főigazgató.

Tanári testületünk, mely tiszteletének kifejezésére már 1917 március havában a jubileum alkalmából a Tanári Özvegyeket és Árvákat segítő Egyesületnek szép adományt juttatott, hálásan fogadta főigazgatójának e meleg sorait. Segély egyesületünk is, miként jelentése arról számot ad, megörökítette legfőbb tanítójának örömünnepét.