VII. kerületi István-úti magy. kir. állami Szent István főgimnázium, Budapest, 1912
I. A radioaktív anyagokról
7 az elektroszkópot tünteti fel, mellyel az elektromos töltést lehet kimutatni. Gömbalakú üvegedénybe fémpálca nyúlik, melynek felső vége gömb, alul pedig két fémlemezzel függ össze. Ha e pálcát elektromossággal megtöltjük, a két lemez, mely egyforma töltést kapott, taszítja egymást, széthajlik. Mihelyt a pálca töltését elvezetjük, pl. azáltal, hogy kezünkkel megérintjük, a lemezek rögtön összehajlanak. Töltsük meg elektroszkópunkat akár pozitív, akár negatív elektromossággal és hozzuk akármilyen radioaktív anyag közelébe. A lemezek a sugárzás erőssége szerint gyorsabban vagy lassabban összehajlanak, vagyis az elektroszkóp a radioaktív anyag közelében elveszti meglevő töltését. Ez a töltés csak a levegőbe kerülhetett. A rádioaktív sugárzás hatása alatt tehát a levegő az elektromosságot vezeti. Hogy a levegő miféle változást szenvedett azalatt, hogy vezetővé lett, erre' utóbb még bővebben vissza fogunk térni. Az előbbi magyarázat helyességét CuRiE-ék közvetlenül is kimutatták a 4. ábrában vázlatosan feltüntetett eljárással. C és D párhuzamos fémlapok, melyek közül az alsó az áramforrásul szolgáló B elemsorozat egyik sarkával van összekötve, a felső lap pedig érzékeny árammutatóval (E), elektrometerrel. A B telepnek és az E árammutatónak szabadon maradt sarka a földbe van levezetve. Mivel az áram a C és D lapok között nem mehet át, az elektrometer nem is jelez áramot, tűje nem mozdul ki. De mikor CimiE-ék a C lapra rádioaktív anyagot hintettek, az áram mindjárt keresztülhaladt a vezetéken, annak jeléül, hogy a C és D lapok közt a levegő most már vezeti az elektromosságot. Ez az ú. n. elektromos módszer a rádioaktív sugarak jelenlétének kimutatására. Annyira érzékeny, hogy a levegőnek még azt a vezető- képességét is ki lehet vele mutatni, mely 1 milligramm rádium mil- liomodrészéből ered. Ez annyiban fontos, hogy a rádium nehéz hozzáférhetősége és drága volta miatt a legtöbb kutatónak alig néhány milligramm áll rendelkezésére. De éppen az elektromos módszer nagy érzékenysége miatt ez a mennyiség a legtöbb vizsgálatra elég is. A rádioaktív anyagoknak nemcsak az a közös tulajdonságuk, hogy sugarakat bocsátanak ki, hanem egyúttal állandó hőforrások is. Minél erősebb a sugárzás, annál több hőt is termel a rádioaktív anyag. A hő mennyisége az anyag mennyiségéhez képest igen tekintélyes. Azt a hőmennyiséget, mely 1 gramm víz hőmérsékletét 1 CELsius-fokkal emeli, gramm-kalóriának nevezzük. Minden gramm rádium Rutherford és Robinson1 legújabb mérései szerint óránként 138 gramm-kalória 1 Philosophical Magazine, 1913, 25. köt., 312. lap.
