VII. kerületi István-úti magy. kir. állami Szent István főgimnázium, Budapest, 1912

I. A radioaktív anyagokról

4

a fényképező lapot. Vastagabb fémréteg azonban nem engedi át sem a Röntgen-sugarakat, sem az urán sugarait, melyeket néha Becquerel- féle sugaraknak neveznek. Becquerel az érzékeny lemez és az urán közé érmet helyezett. Ahol az érem vastag, ott a sugarak nem jutnak keresztül, a lemez fehér marad, a környező részen pedig a sugarak hatása már látható. így készült az 1. ábrán látható uránkép, mely azóta történeti nevezetességre tett szert. Képünk az érmen levő fej körvonalait eléggé jól mutatja.

De vájjon az urán az egyetlen anyag, melynek sugarakat kibocsátó tehetsége van ? Ezt a kérdést Curie és Neje vetették fel és vizsgálták meg 1897-ben. Az addig ismert elemek közt még egy másik is rendelkezett e tulajdonsággal és pedig a thorium. Ez a fém az AuER-égő egyik alkotórésze, tehát könnyen hozzáférhető és így sugárzásának kimutatása nem okoz nehézséget. Csavarjunk be ismét fény iránt érzékeny lemezt fekete papirba és helyezzük rá az Auer- égő kiterített harisnyáját. Ha néhány napig így hagyjuk lemezünket, akkor az előhívás után az Auer-égő képe látszik. A thorium sugárzása körülbelül olyan erős, mint az uráné. Ha valamely ásvány akár thoriumot, akár uránt tartalmaz, ez a sugárzás feltétlenül előáll, bárminő vegyületbe lépett e két fém. Ezért radioaktív pl. chal- kolit, monacit stb. Csak utóbb derült ki, hogy a kálium és rubidium is bocsátanak ki sugarakat, melyeknek erőssége körülbelül ezerszer gyengébb az uránénál.

További vizsgálataik alatt CuRiE-ék a csehországi Joachimsthalból származó szurokércen meglepő eredményre jutottak. Ez az ásvány tartalmaz uránt, tehát sugarakat bocsát ki. De a megfigyelt sugárzás jóval erősebb volt annál, mely az uránnak megfelelt. Ezt CuRiE-ék úgy magyarázták, hogy a szurokércben eddig ismeretlen elemnek kell lennie, melyből ez az erős sugárzás ered. Várakozásukban nem csalódtak. Hosszú és fárasztó munkával sikerült megtalálniok a keresett anyagot. A szurokércet olyan két részre bontották, melyek közül az egyik alig bocsát ki sugarakat, a másik nagy mértékben. Az utóbbi részt ismét felbontották, mindig csak a hatásos részt tartották meg és ezen folytatták eljárásukat. Végül eljutottak az új elemhez, melyet többé semmiféle módszerrel felbontani nem tudtak. Curiené Lengyel1. ábra.