VII. kerületi István-úti magy. kir. állami Szent István főgimnázium, Budapest, 1912
I. A radioaktív anyagokról
I. A RADIOAKTÍV ANYAGOKRÓL. I. A radioaktív anyagok általános tulajdonságai. A természettudományok rohamos fejlődése az utóbbi évtizedekben sok olyan felfedezésre vezetett, mely messze kiható_ gyakorlati következményeinél fogva méltán keltett közérdeklődést. A drótnélküli táviró a távolabb állókat eleinte talán meglepte, de aki az elektromos hullámokat már ismerte, az természetesnek találta a fejlődésnek azt a menetét, mely Marconi szerkezetéhez vezetett. A legtöbb felfedezés céltudatos munka eredménye, mint újabb láncszem fűződik a meglevő tapasztalatok sorozatához. Azok a jelenségek azonban, melyeket rádioaktívitás néven szoktunk összefoglalni, nem előző ismereteink folytatásai, hanem sok tekintetben ellenmondanak a régebbi, szilárdnak gondolt felfogásnak. A rádió- aktív jelenségek határkövet jelentenek a fizika és a kémia történetében, mert hatásuk alatt módosítanunk kellett az anyagra és az elektromosságra vonatkozó nézeteinket. Ma már néhány olyan intézet működik, melynek; feladata tisztán a rádioaktívitás kutatása. Több folyóirat csakis ezen körbe tartozó vizsgálatok közlésére alakult. Az orvosi intézetek nagy tömege pedig rádioaktív módszert használ a betegségek egész sorozatának gyógyítására. A rádioaktívitás első nyomára Becquerel, francia fizikus, jutott 1896-ban. Ha fényképlemezt napfény ér, akkor azon a helyen, ahol a sugarak ráestek, megfeketedik. De ha a lemezt átlátszatlan papírba csavarjuk, akkor változatlan marad, mert a fény fekete papíron nem hatol át. Becquerel ilyen védett lemezre másnemű vizsgálatai közben urán-fémet helyezett. Néhány nap múlva azt vette észre, hogy a lemeznek az a része, melyen az urán feküdt, megfeketedett. Ez más szóval azt jelenti, hogy az urán olyan sugarakat bocsát ki, melyek a fénysugarakkal ellentétben a fekete papíron is áthatolnak. Ez a gondolat 1896-ban már nem is volt idegenszerű. Egy évvel előbb Röntgen felfedezte a róla elnevezett sugarakat, amelyek papíron, falapon, emberi izmokon és igen vékony fémlemezeken keresztül szintén megfeketítik 1*
