VII. kerületi István-úti magy. kir. állami Szent István főgimnázium, Budapest, 1912
I. A radioaktív anyagokról
32 Az emanáció maga is elő tudja idézni azokat a hatásokat, melyek a radioaktív anyagokra jellemzők. 19. ábránk üvegcsövében willemit van, mely emanáció hatása alatt foszforeszkál. A cső saját foszforesz- káló fényében van lefotografálva. Az emanáció maya is rádioaktív anyag, mely a-su- garakat bocsát ki. Ezt először Ramsay és Soddy mutatták ki 1903-ban. 20. ábránkon látható kis csőbe vezették mindazokat a gázokat, melyek a rádiumot elhagyják. Ezen csövön keresztül kisülést keltettek. Az ilyen módon izzásba hozott gázok színképét a 21. ábra tünteti fel. A legfelső színkép a héliumé, amint már régebben ismeretes, a második és harmadik a rádiumból fejlődő gázok színképe. Ezen vonalak között látjuk a helium vonalait. A még fennmaradó vonalak az új anyagot, az emanációt jellemzik. A negyedik színkép a hydrogéné, ez azonban csak összehasonlításra szolgál. A rádiumból tehát valóban helium és emanáció fejlődik. Rutherford és Royds1 az emanációt külön csőbe zárják és két napig magára hagyják. A gáz színképében a helium sárga vonala már kezd látszani. Négy nap múlva e vonal erős lett, hat nap múlva pedig a helium színképének többi fényes vonala 21. ábra. is látszott. Az az emanáció, amely 100 gramm rádiumból fejlődik, naponkint 0*03 mm3 héliumot hoz létre. De ezt a mennyiséget már jól meg lehet figyelni. A rádium atomsúlya Curiené meghatározása szerint 226*5. Ebből a helium-atom elvesztése után emanáció-atom lesz. De a helium atom20. ábra. 1 Phil. Mag., 1909, 17. köt., 281. lap.
