VII. kerületi István-úti magy. kir. állami Szent István főgimnázium, Budapest, 1912
I. A radioaktív anyagokról
33 súlya 4, és igy, ha az előbbi felfogás helyes, az emanáció atomsúlyának 2225-nek kell lennie. Ramsay és Gray1 a keletkező emanáció tömegéből és térfogatából meg is mérték atomsúlyát és az előbbi következtetést igazolták. Igaz, hogy a rádium az a sugarakon kívül ß-sugarakat is kibocsát, de az elektron tömege oly kicsi, hogy egy-egy elektron elvesztését az atomsúly mérésénél észre sem lehet venni. De ha az emanáció maga is a sugárzó anyag, akkor szintén át kell alakulnia. Ennek kimutatására való a 22. ábrán feltüntetett készülék. Belül ezüstözött üveggömb, melybe drót nyúlik. E drótot negativ elektromossággal kell ellátni. Ha egy ideig a készüléket magára hagyjuk, a drót maga is sugarakat bocsát ki. Ezt a radioaktivitást, melyet a drót emanációt tartalmazó edényben nyert, indukált rádió aktivitásnak nevezzük. Ennek az az oka, hogy az emanációból keletkező anyag a drótra lerakódik. És mivel ez a lerakodás ismét radioaktív, a drót felületéről sugarak indulnak ki. Ez a sugárzás, mint a behatóbb vizsgálatok megállapították, nem is egy anyagból jön létre, hanem a bomlások egész sorozata áll elő. Az emanáció rádium A-vá (jele Ra Aö alakul át, ez a-sugárzás közben fía B-xé, s, i. t. Ezáltal a rádiumnak következő bomlássorozata áll elő: a ß a cc ß y a ß y ß ß y a // / / / / /// / // / Ra —> Ra-ern. —> Ra A —> Ra B —> Ra C —> Ra D —> Ra E —> RaF—>- 2 ..................., - . . . ..u- . A sorozat mindegyik eleme egy-egy radioaktív anyag, mely a feltüntetett sugárzás kibocsátása közben a sorozat következő elemévé alakul. A RaF a régebben ismert poloniummal azonosnak bizonyult. A Ra F olyan anyaggá alakul, mely többé nem radioaktív. Melyik ez az anyag, azt eddig biztosan megállapítani nem lehetett. Valószínűleg az ólom. A rádiumot tartalmazó anyagok valóban mindig egyúttal ólmot is magukban foglalnak. Az ólom tehát valószínűleg a rádiumnak végső bomlásterméke. Ez a sorozat azonban utóbb módosult. Hahn és Meitner'“ kimutatták, hogy a RaC összetett, Ra Cj-ből és RaC% bői áll. 1 Phys. Zeitschr., 1910, 1149. lap. 2 Phys. Zeitschr., 1909, 697. lap. VII. kor. István-úti főgim. Értesítő 1912—13. 3 •r 2i2. ábra.
