VII. kerületi István-úti magy. kir. állami Szent István főgimnázium, Budapest, 1911
I. A sportegyesületek "növendék-rednszere"
8 főleg abban rejlik, hogy a «sportnövendék», a versenyek után, a felnőtt tagok társaságában, olyan mulatozásban és olyan társalgásban vesz részt, amely lelkét és erkölcsi érzékét eldurvitja. Az ilyen mulatozásokban rejlő erkölcsi veszedelemre felesleges bővebben rámutatnom. Meg kell azonban említenem azt a körülményt, hogy a «sporlnövendékek» erkölcsi romlása az iskolai ifjúságra általában veszedelmes. A sportnövendék, a sikerült sportestély után bizonyos felsőbbséges öntudattal beszél az iskolában azokról a thémákról és eseményekről, amelyek a sportestély tengelyét képezték. Az ifjak leikéhez nem illő szabadosság, fegyelmezetlenség, főleg pedig a naivitás teljes hiánya észlelhető azokban az osztályokban, amelyekben sportnövendékek húzódnak meg. Ezek után egy-két olyan adatot említek már csak meg, amelyekből a szóban forgó veszedelem arányaira nézve is következtetést vonhatunk le. Csak mostanában történt egyik nagyobb délvidéki városunkban, hogy a tanári karok, közös megállapodással, szigorúan eltiltották a középiskolai tanulókat a sportegyesületi szerepléstől. E radikális eljárás következménye az volt (Ifjúsági Testnevelés 1912 ápr.), hogy az említett sportegyesület, összes bajnoki mérkőzéseit azzal az indokolással mondta le, hogy a tanulók kivonulása folytán nem rendelkezik elegendő játékossal. Ha az ilyen egyszerű iskolai parancs, az egyesület működését lehetetlenné teszi, úgy tisztában lehetünk vele, hogy az az egyesület túlnyomóan, éppen középiskolai tanulók közül sorozta tagjait. Egy másik szaklapunk (Tornaügy 1909. 4.) azt írja, hogy: «ha a tanulók szereplését a football terén betiltanók, a legtöbb ilyen egylet feloszolhatna, mert nálunk a footballisták 80 százaléka középiskolai tanuló. Az ifjúsági football-szövetség pedig egyenesen meghalna.» Nyilvánvaló immár ezekből az adatokból, hogy a fönt jelzett tanulmányi és erkölcsi veszedelem, a diákság nagy tömegét fenyegeti. Amidőn igy rövidesen rámutattam arra a kettős veszedelemre, amely erkölcsi és tanulmányi tekintetben fenyegeti a diákságot — már csak az a feladatom marad hátra, hogy azt az útat is jelezzem, amelyen haladva, el lehetne érnünk a tanuló-ifjúságnak a sportegyesületektől való teljes elvonását, anélkül azonban, hogy ezzel, diákságunkat a sport és gimnasztika intenzív művelésétől is elvonnék. Az ifjúságnak a sportegyesületek káros hatásától való elvonását az iskola, tanító és nevelő feladata eléggé indokolja. Az iskola elvégre nem nézheti tétlenül, hogy kívül álló tényezők következetesen olyan káros hatásokat gyakoroljanak a középiskolai ifjúság tekintélyes részére, amely káros hatások ellenkezésben állnak az iskola nevelő feladatával. A je-
