VII. kerületi István-úti magy. kir. állami Szent István főgimnázium, Budapest, 1911

I. A sportegyesületek "növendék-rednszere"

9

len körülmények közt, sajnos, a Rendtartás 26 ik paragrafusán kívül semmi sem védi meg az iskolát a jelzett káros hatásoktól. Hogy a középiskolai Rendtartás említett paragrafusának preventív ereje nincs, azt éppen a viszonyok teljes elfajulása mutatja. Rendtartásunk említett szakasza szerint: «középiskolai tanuló semminemű, az intézeten kívül fennálló társulatnak vagy egyesületnek tagja nem lehet.» Mindössze ez a rendelkezés védhetné meg az iskolát, a sportegyesületek káros behatásától ha a tanulók egyesületi tagsága egyáltalán ellenőrizhető volna. Ez azonban — különösen a fővárosban — teljesen lehetetlen. Hozzájárul ehhez a nehézséghez még az a körölmény is, hogy egyes intézetekben a tanári karok szemet hánynak az ifjaknak sportegyesületekben való részvétele előtt, ami azután az ifjúság sportszenvedélyének mértéknélküli kielégítését és a vele járó bajt csak fokozza.

Ilyen körűimén)ek közt, nem is a rendelkezésünkre álló holt rendelettel hanem intézményszerűleg gondolnám a baj orvoslását eszközöltetni. Azért nem is hangsúlyozom a jelzett paragrafusnak szigorúbb végrehajtását sem, ami különben a már ismételten kibocsátott főigazgatói rendeletek után (lásd az 1177. sz. 1907 nov. 30-án kibocsátott budapesti tank. főig. rendeletét), úgyis csak jámbor óhaj volna. Ehelyett — mondom — intézményszerűleg orvosolnám a bajt olyalén- képen, hogy minden teljes középiskolánál az önképzőkörök mintájára, ajánlatosnak mondanám ki az intézeti sportkör megalakítását. Az eszme keresztülvitele annál kevésbbé ütköznék nehézségbe, mert hiszen tanügyi kormányunk esetről-esetre idáig is jóváhagyta a megalakulandó középiskolai sportkörök alapszabályait. Ha tanügyi kormányunk tényleg ajánlatosnak jelentené ki az iskolai sportkörök megalakítását; ha ezek tényleg mindenütt megalakulnának, úgy mindaz a veszedelem, amely az iskolán kívül álló sportegyesületek révén háramlik az iskolára és a tanuló-ifjúságra, egy csapásra magától oszlanék el.

Úgy áll ugyanis a dolog, hogy tanulóink csakis azért keresik fel a sportegyesületeket, mert a heti két órai tornaoktatás nem elégíti ki intenzív fizikai munka után vágyódó szervezetüket. Tornáztassuk és athletizáltassuk az önként jelentkező tanulókat, a kötelező torna órán és játékdélutánon kívül hetenként egyszer az intézeti sportkör összejövetelein ! Ha például minden szombaton 4—6-ig megadnék nekik testi ügyességük fejlesztéséhez az alkalmat, dehogy is keresnék fel a rájuk nézve minden tekintetben káros hatású sportegyesületeket!

A fönti eszme megpendítése után, még csak egészen röviden óhajtanék egyet-mást az intézeti sportkörök belső életére vonatkozólag elmondani, anélkül, hogy nézeteimet e helyütt részletesen fejteném ki.