VII. kerületi István-úti magy. kir. állami Szent István főgimnázium, Budapest, 1911
I. A sportegyesületek "növendék-rednszere"
Az iskolákból kikerült ifjak, megkedvelve a gimnasztikát, rövid időn belül szinte lázas sietséggel alakítottak számos sportegyesületet. Immár alig is van nagyobb községünk, amelyben valamelyes sportegyesület ne volna. Nagyobb városainkban pedig mindenütt élénk és eleven sportélet folyik. Mintha hirtelenül, egy „csapásra akartuk volna pótolni mindazt, amit e téren is évszázadokon át elmulasztottunk . . . A gombamódra szaporodó sportegyesületek mindjárt kezdetben jórészt a serdültebb iskolai ifjúságra támaszkodtak. Manap pedig már oly mértékben teszik ezt és annyi tanulót vonzanak körükbe, hogy az iskola szempontjából a tanulóifjúság erkölcsi és tanulmányi előbbre- jutása szempontjából foglalkoznunk kell a kérdéssel, hogy vájjon a tanulóifjúságnak sportegyesületekben való részvétele pedagógiai szempontokból milyen elbírálás alá juthat? Egyik legelőkelőbb sportújságunk írja, hogy ámbár a sportegyesü- letenknek nyakra-főre való életrehívása már szünőfélben van, mégis, «az úgynevezett ifjúsági tagok, sportnövendékek tagságára való buzdítás, csalogatás folyik ma is». (Nemzeti Sport, 1912 ápr.) Hogy ez a csalogatás milyen úton-módon történik, arra nézve egy másik tekintélyes szakfolyóiratunk (Tornaügy, 1909 okt.) nyújt kellő felvilágosítást. Azt írja ez a folyóirat, hogy különösen a fővárosban, feltűnő módon szaporodott meg a «középiskolai tanulók nyilvános versenyeztetése». Olyan úton történik ez a versenyeztetés, hogy egyik-másik jelentéktelen sportújság saját felelősségére az iskolai hatóság tudtán kívül is tisztán középiskolai tanulóknak rendez atlétikai versenyt, úszóversenyt, füleslabda-bajnokságot. A legtöbb egyesület is, úgy az országos, valamint a nemzetközi versenyeken is, következetesen néhány versenypontot állít be, kizárólag középiskolai tanulók számára. Az pedig, hogy tornaegyletek háziversenyein, dísztornáin jórészt középiskolai tanulók szerepelnek, az egészen megszokott dolog. A krajcáros sportlapok nyilván kettős célt érnek el ifjaink csábit- gatásával. A rendezett diákversenyek révén megírásra való anyagot, egyszersmind pedig hálás olvasó- és lapvásárló publikumra tesznek szert. Az ilyen kicsinyes üzleti alapokra helyezett sportlapok akárhányszor egészen jelentéktelen diákversenyt hosszadalmasan és szélesen írnak le. Mi sem természetesebb, hogy másnap korán reggel az összes diákrésztvevők ujjongó örömmel olvassák a «nagy sportesemény» minden mozzanatának részletes leírását, főleg pedig saját apró személyüknek sportférfiúvá való avatását. A serdülő diák ezentúl immár minden hétfőn (ezek a sportesemények többnyire vasárnaponként játszódnak le), nyomtatott bizonyítékát látja «kitűnő és kedvelt sportlapjában» annak,
