VI. kerületi magy. kir. állami főgimnázium, 1920

IV. Endrőci László † 1877-1920

lemmel szállott alá a művészét magas szféráiból, hogy kis diákokat a térben szemlélni, nagyabbakat a művészetet megérteni és tisztelni megtanítson.

Nemcsak kartárs volt ő a szó rideg köznapi értelmében, hanem melegszívű barát, aki a sokat tapasztalt és sokat szenvedett ember megértésével kisérte barátai sorsát. Mert ha itt, koporsója előtt meg kell csinálnunk élete mérlegét, elmondhatjuk, hogy rövid földi pályája alatt élvezte ugyan az emberi szív legnagyobb örömeit, de nem kímélte meg a sor® a nagy szenvedésektől, csalódásoktól sem. Szikár arcát nem csupán a szellem sugározta be, nyomot hagyott rajta az élettel folytatott kemény harc i®. Érezte a legnagyobb gyönyört, ami embernek adatott: az alkotás gyönyörét; érezte a legnagyobb boldogságot: az apai. büszkeség fölemelő érzését. Ezek adtak azután erőt lelkének, hogy a sors csapásait nemes nyugalommal fogadja, mint ahogy a Parthenon oromzatának Pihenő ifja immáron harmadfél ezer év óta szemléli maga körül az élet forgatagát, arcán klasszikus derűvel.

Korán elköltözött drága Barátunk! Nem tartóztatlak tovább az örökkévalóság lítján. Nagy a mi lelkünk bánata, mert mienk a gyász, a szomorúság. Te már megszabadultál e siralom völgyének küzdelmeitől, gyötrelmeitől. De jól tudom, volt egy, ami halhatatlan lelkedet még visszatartotta porhüvelyében: két apátián árvád sorsa, akik még alig léptek az élet kapujába. Nyugodjál meg, halhatatlan szellem; itt, koporsód előtt fogadjuk: barátaid csak részben törlesztik Irántad tartozó adósságukat, ha árváid körül Téged pótolni iparkodnak. Te csak kérd a nagy Istent, kinek szellem-trónusa előtt állasz, adjon fiaidnak erőt, hogy méltók lehessenek atyjukhoz. — Isten Veled, emléked é] bennünk szívünk utolsó dobbanásáig. R. M.

IV.

ENDRÖCI LÁSZLÓ

1877- í 920.

A darabokra szabdalt haza tragikumának kínzó tudatát, a# ránk mórt kegyetlen megpróbáltatások sújtó hatalmát juttatja eszünkbe szeretett kollegánknak, Emdrőci László rendes tan ár mik sorainkból való váratlan kidölése. Az országbitorló oláh megszállók elöl menekül a magyar kultúra lelkes őrszeme, több mint másfél évig nyomorult szükséglakásban tengődik családjával együtt,, mígletn orozva rátámad az alattomos baj, melynek gyilkos karjai rövid tusakodás után összezúzzák megroppant szervezetét. A kór ugyanis gyorsan végzett kiszemelt áldozatával; derék kartársunk alig két heti betegség után, 1920 dec. 8.-án tanári munkásságának 16. és életének 43. esztendejében jobblétre szenderült.

Budapesten született 1877 október 29.-én. Tanulmányai elvégzése után először a budapesti VIII. kér, áll. főgimnáziumban nyert alkalmazást 1904- ben, majd Nagyszebenbe került, Működésének javarésze az aradi kir. főgimnáziumban zajlott le. Ezenkívül a bártfai, a munkácsi és a temesvári állami főgimnáziumokban szolgálta a magyar kultúra ügyét. A legutóbbiból űzték el