VI. kerületi magy. kir. állami főgimnázium, 1920
III. Keményffi Jenő † 1970-1920
III. KEMÉNYFFI JENŐ 1875—1920. Az iskolai munka tavaszán, az új vetés első napján a Halál aratott. Épaa az új tanév első tanórája után csapott le közénk egészen váratlanul a döbbenetes gyászhír: Keményíti Jenő meghalt! Még ma is, mikor a rohanó élet első tépő fájdalmunkat megenyhítette, még ma is szinte hihetetlenül hangzik fülünknek, hogy az alkotó ereje teljében levő művész és a bár legrégibb, de még csak negyvenöt rövid évet élt kedves kartár®, akit mindannyian itt találtunk már, mikor az intézethez kerültünk, — nincs többé közöttünk. Intézetünk első és a jelen tanévig egyetlen rajztanára volt; 1899-ben, a második tanévben lett tagja annak a tanári karnak, amelynek Jancsó Benedek, Gaal Mózes, Viszota Gyula, Stil! Nándor voltak díszei. Ott volt ö is intézetünk bölcsőjénél, segítette megkönnyíteni a fejlődő intézet első nehéz lépéseit, áldozatos munkát végezve szertáraink, gyűjteményeink, könyvtáraink megteremtésével. Egy darab eleven tradíció volt ő közöttünk és őrizte is híven a drága hagyományokat: a kartársi kölcsönös becsülést, minden igaz és nemes ügy pártatlan védelmét, az oktatás lehető magas színvonalát. És most Vonassak, Szautner, Bohdaneczky', Dobos, Keil, Endrei. Zindl után ő is elment oda, ahol nincsenek többé művészi álmok, csak álom. örök pihenés. Kemény ff i Jenő első ®orban művész volt, azután rajztanár, bár az utóbbi csak nyrert az előbbitől. Münchenben és Nagybányáin Hollósy mester tanítványa volt; huszonnégy éves korában már szerepel a Műcsarnok kiállításán. Ez idő óta a fővárosnak úgyszólván minden tárlatán szerepelt három-négy képpel, bár az ihlet perceit sokszor az iskolának kellett átengednie; de amit télen elmulasztott, pihent erővel és lázas munkával pótolta Leányfalun, ahol az utóbbi évek nagy- szünidőit töltötte. 1912-ben Csendes délelőtt-je elnyeri a Lipótvárosi Kaszinó díját. Korán elérte a kitüntetés, hogy az állam kép- vásárlásaiból is részt kapott; Kilátás a parlament felé a Szépművészeti Múzeum modern képtárának egyik dísze. Nagy jellemző erőről tanúskodó arcképei, az ottho/n szeretetétől sugárzó meleg intérieurjei, hangulatos tájképei, amelyek alig egy félóra egyenletes világítása mellett lopják át a valóságot a vászonra, mind-mind sokoldalú és vérbeli művészre vallanak. Tanácstermünkben is van két arcképe, amelyek beszédes tanúságai annak, hogy mit tudott alkotni, ha kedvére való modellre akadt. Valahányszor e két, partra! tra tekintek, eszembe jut, mennyire igaz a mondás: A képek fejedelmek;'ha ©lőttük állunk, nem mi kezdünk beszélni, ők beszélnek hozzánk. E tisztán baráti megemlékezésnek, amely nélkülözi a műtörténet! szempontokat, nem lehet
