VI. kerületi magy. kir. állami főgimnázium, 1918-1919
III. Dr. Csernel Jenő † 1887-1918
5 HI. Dr. CSÉRNÉL JENŐ >887—1918. Október utolsó napjaiban aggódó lelkünk már-már megnyugodott, hogy az úgynevezett spanyol betegség, amely miatt az alig megkezdett tanítást egy hónapra félbe kellett szakítanunk, tanítványainkat és kartársainkat — néhány enyhébb esetet nem számítva — mégis csak megkímélte. De korai volt az örömünk, mert az izgalmas külső és belső politikai események között csapott le reánk a megdöbbentő hír, hogy daliás termetű, vasegészségű iskola-orvosunk, Dr. Csérnél Jenő, az alattomos járvány áldozata lett. Sorsának különös tragikuma, hogy férfikora elején épen azon kórok egy neme döntötte korai sírjába, amelyeknek megfékezésére és leküzdésére áldozta orvosi működésének java részét. A tanár, idő előtt elköltözött tanítványát siratva, ugyanazon tépő fájdalmat érzi, mint a szülő szíve, mikor halott gyermekének a szemfödelére borul és lázadozik a lelke, hogy a könyörtelen végzet felforgatta a természet rendjét. Szegény Csérnél Jenő is hét éven keresztül' volt kedves, derék és sokat ígérő tanítványunk; szívünk sajgó fájdalma most is megenyhül, ha diák éveire gondolunk. Az első és még ma is felejthetetlen nyolcadik osztályunk tanulói közé tartozott; öröm volt hallgatni a társai közül egy fejjel kimagasló1 deli ifjú nyugodt és magyar fülnek oly kedvesen zengő dunántúlias kiejtésű okos feleleteit. Már akkor is a természettudományok felé fordult különös érdeklődéssel, de a klassikus nyelvekben is az elsők közé tartozott. 1906-ban érettségizett és a nyolc praematurus között volt ő is. Érettségi után az orvos-egyetem hallgatója lett, de volt tanáraival és szeretett iskolájával az összekötő kapcsokat akkor sem tépte el. Az orvosi diplomát megszerezve, nem gyakorló orvos, hanem a m. kir. belügyminisztérium kísérleti állomásának bakteriológusa lett. Vizsgálódásainak méltó feltűnést keltő eredményeit orvosi gyűléseken és a szaklapokban közölte. Mikor a háború alatt rendes iskolaorvosunk katonai szolgálatra bevonult, intézetünk őt hívta meg az egészségtan tanárának. Ez volt életének egyik legnagyobb öröme: tanár lehetett abban az iskolában, ahol még nem régen tanítvány volt. De öröm volt látni nekünk is, hogy mily megértéssel, szeretettel ereszkedik le tanítványaihoz a tudós orvos; és milyen jól esett lelkűnknek tapasztalni azt a határtalan tiszteletet és becsülést, mellyel volt tanárai, most már kartársai iránt viseltetett minden érintkezésben. Korán megnősült; huszonhat éves kólában már családot alapít, nőül vevén azt, aki nemcsak az élet küzdelmeiben, hanem tudományos kutatásaiban is megértő segítő társa lett. Csak úgy csillogott a szeme az apai
