VI. kerületi magy. kir. állami főgimnázium, 1918-1919
IV. Dr. Marczell Mihály 1909-1918
büszkeségtől, ha kis leányáról beszélhetett. Ezért a kis családért vállalta magára a dolgos embernek kívülről örömtelennek látszó, de belül az igazi boldogságtól, a jól teljesített munka örömétől derűs életét. Az árvák atyja tartsa védő kezét a kis Klárika fölé, akinek nincs más öröksége, mint egy derék édes apának szeplőtelen emléke ! Október 29-én, egy borús késő őszi napon szitáló esőben volt a temetése a rákosi-temetőben. A iárványos veszedelem miatt az intézet hivatalosan nem vehetett részt a végtisztességen; koszorút tettünk a ravatalára, külön gyászjelentésben tudattuk gyászunkat a testvér-intézetekkel és e néhány sort szántuk lelkűnkben mindig élő emlékének. Lugete, quantum est hominum venustiorum. Ontsatok könnyet, akik a jót, a nemest még meg tudjátok siratni. Egy szépen induló tudományos pálya szakadt meg idő előtt és egy derék emberrel kevesebb van a világon. Legyen áldott emlékezete ! R. M. 6 IV. Dr. Marczell Mihály. 1909—19JS. Mikor a most lefolyt tanév elején összegyülekeztünk, hogy nehéz háborús munkánkat újra felvegyük, már csak bucsuzásra jelent meg közöttünk egyik kedves munkatársunk, Dr. Marczell Mihály, róm. kath. vallású tanítványaink hittanára, helyesebben szólva : lelki atyja. Elhagyott bennünket, mert bíboros főpásztorának parancsa székvárosába hívta, hogy ott elismerten buzgó munkásságát' magához hasonló lelki vezetők képzésénél értékesítse, példát mutatván nekik a hivatás betöltésére. Nekünk, kartársainak, voltakép örvendeznünk kellett volna, hogy érdemes .kartársunk kiválóságát magasabb helyről is méltányolják, mikor egy fontosabb munkakörbe szólítják el; és mi mégis fájó érzéssel néztünk a távozó után, mert úgy éreztük, hogy a háborús tanévek egész embereket kívánó fáradtságos munkájában egy kipróbált harcost vesztettünk. Arról is meg vagyunk győződve, hogy elhagyott tanítványai mindenha hálával gondolnak reá és sokáig szívükben fog még csengeni a sok üdvös tanítás, amelyet az ő ajkáról hallottak. És ahogy mi Dr. Marczell Mihályt megismertük, azt is kétségtelennek kell tartanunk, hogy ő is sajnálta itt hagyni a pusillus'grex-et, amelynek kilenc éven át életét az ő juhaiért adó hűséges pásztora volt. Hivatása szereteténél talán csak a szerénysége nagyobb ; ettől a szerénységtől kérünk most bocsánatot, hogy itt a nyilvánosság előtt — köteles hálánk jeléül — néhány nagy vonással megrajzoljuk az 5 kilenc éves munkájának a képét és lelkész-tanári egyéniségét úgy, amint előttünk áll.
