VI. kerületi magy. kir. állami főgimnázium, 1918-1919

V. A szülő és a gyermek az iskola szempontjából

12

anya, akik hetenként 138 óra hosszat tűrték azt a féktelen viselkedést, ami az iskola heti 30 órában sem birt eltűrni, s ők fiúk 15-ik életévében sem gondoltak a féktelenség megfékezésére, amit az iskola már a második évben feltétlenül szükségesnek talált úgy a fiú, mint tanulótársai érdekében.

Mert ne tessék elfelejteni, hogy az iskolának arra is kell törekednie, • hogy minden növendéke haladhasson és megmaradhasson a helyes úton. Egy tanuló rossz példája elronthat másokat is, s ha a rosszat büntetjük, egyúttal megakadályozzuk azt, hogy mások kövessék a rossz példát. Volt már eset sajnos arra is, hogy a szülői névaláírását hamisító tanuló hibás kíméletből gyenge büntetést kapott, a következmény az lett. hogy a tanulótársai közt valósággal divatba jött az aláiráshamisítás! Vájjon nem jobb lett volna-e az első bűnöst kíméletlen szigorúsággal büntetni, mint a helytelenül alkalmazott elnézéssel másokat is a bűn útjára engedni ?

Az iskolának ez a »vaskalapos“ szigorúsága bizonyára sokszor rósz. Szül esik a gyermekét túlságosan szerető szülőnek. Mert lehet túlságosan is szeretni a gyermeket. Régi mondás a „majomszeretet“: a majom olyan nagyon szereti a gyermekét, hogy valósággal agyonöleli. Az emberben is fellépő majomszeretet a gyermekben nem az életet öleli agyon, hanem az erkölcsi érzést, rászoktatja a gyermeket, hogy minden hibáját elnézik és mindenben igazolják tetteit, úgy, hogy a gyermek végül egészen beleéli magát abba, hogy amit ő tesz, az mindig helyes és okos dolog. Igyekezzünk gyermekünkkel szemben is igazságosak lenni, még akkor is, ha büntetnünk kell és ne büntessük úgy, mint az a jámbor apa, aki csemetéjét úgy büntette meg, hogy — a háború előtti időben történt — a négyfogásos 'ebédhez még egy ötödiket, pulykapecsenyét tálaltatott fel, hogy legyen mitől eltiltania büntetésül a haszontalan fiát. Szerencsére maga a természet mutatta meg a papának, hogy hibázott; az egész család elrontotta a gyomrát, csak a büntetett csemete maradt egészségesen a négyfogásos koplalás után.

De a szülőket néha családi vagy anyagi érdekek akadályozzák meg abban, hogy elfogulatlanok legyenek. Lehelnek ezek az érdekek jogosultak is a családban, de a család magánérdekeit az iskola nem ismerheti el közérdeknek.

Régi követelése a szülőknek- az, hogy az iskola neveljen az életnek. Vájjon, ha a magánérdeket nem támogatjuk, ha a közérdek ellen vétővel érez- tétjük, hogy vétkezett, nem az életnek neveljük-e tanítványainkat? Hiszen az életben az a legfőbb törekvésünk, hogy mindenki a közérdek alá rendelje a maga magánérdekét! Nem szabad tehát hibának felrónunk, ha az iskola akármilyen korán elkezdi már ilyenné nevelni növendékeit.

Csakhogy van olyan iskola, ahova mindenkinek, magyarul mondva „muszáj“ járni és van olyan iskola, ahová csak az jár, aki akar. Elismerjük, úgyebár, hogy a kötelező iskolának meg van az a joga, hogy büntessen, sőt törvény szerint az iskola mulasztásáért és az iskolakerülésért a szülő is íelelős. De vájjon, ha a gyermek tovább akar tanulni, nem inkább