VI. kerületi magy. kir. állami főgimnázium, 1915
II. Iskolánk és a háború
46 Tanulmányi tekintetben is káros a délutáni tanítás. A tanulónak otthoni munkáját délelőtt kell elvégeznie, a délelőtt pedig erre a munkára tapasztalat szerint kevesebb időt enged, mint a délután. Magában az iskolában a napi négy órás tanítási idő miatt egyes tantárgyakat csökkentett óraszámmal kell tanítanunk. Ez a kisebb baj, nagyobb ennél az, hogy az ember délután nem bír akkora munkaenergiát kifejteni, mint az évek hosszú során át megszokott délelőtti munkaidőben. Sok tanulónk a délutáni tanítást úgy tekinti, mintha félig-meddig fel volna mentve a munka alól, mintha csupán a tanév beszámítása és a bizonyítvány kiadhatása miatt kellene néhány órát az iskolában töltenie. Megdöbbenéssel kellett tapasztalnunk, hogy tanítványaink mennyire elszoktak a komoly, elmélyedő munkától. A tanítás eredményét rontja az is, hogy szemléltető eszközeinktől már második éve voltunk elzárva, szomorú kilátással a harmadik hasonló évre. Hátrányos ifjúságunkra nézve a rendkívüli tárgyak: zene, ének, rajz, gyorsírás elmaradása s az önképzőkör kényszerű szünetelése is. Az iskolai fegyelem lazulása ismét a délutáni iskolábajárás természetes következménye. Hiszen a szokatlan — két év alatt bizony egy cseppet sem szoktuk meg — időben való tanítás csökkenti a tanár energiáját s növeli a tanuló nyugtalanságát. Magának a háborúnak az ifjúságra gyakorolt hatását abban láttuk megnyilatkozni, hogy az ifjúság nem jelentéktelen része a háború nyomasztó állapotából következő elnézésre, kíméletre való igényekkel lépett fel s egész magatartásával elárulta, hogy a tanulást nem tartja fontos dolognak. Ezt a felfogást nagyban erősítet ték azok az iskolán kívül sűrűén hallatszó hangok, hogy most nem a tanulás, az iskola a fő, hanem a háború. Hányszor kellett szülőknek megmagyaráznunk, hogy, ha az apa vagy a testvér a harctéren kitüntette magát vagy megsebesült, fiát ez nem jogosítja arra, hogy tanulás és szorgalom nélkül jó bizonyítványt kapjon az iskolától! Hogy a háború többé-kevésbé természetes durvaságai, a „hadseregszállítók“ nevéhez kapcsolódó laza erkölcsi felfogás káros hatással van és volt a tanuló ifjúságra, azt fejtegetnünk nem kell. Az általános mozgósításkor nyilvánuló nagy lelkesedés elült, azt a komoly, férfias elhatározást pedig, a mely nagy háborúnkat teljes lelki és anyagi erővel folytatja s a mely mindent kész fel-
