VI. kerületi magy. kir. állami főgimnázium, 1914
A magy. kir. Munkácsy-utcai hadikórház halottai
25 A Vörös-Kereszt Egylet lábadozó sebesülteket elhelyező bizottságának.................................... A Franciaországban, Noirmoutier városban (Chateau Vendée) internált vagyontalan magyaroknak karácsonyi ünnepére Dr. Kuncz Aladár ugyanott internált tanár útján (200 fr. ) A Munkácsy-utcai hadikórház karácsonyi ünnepére Gr. Teleki Sándorné útján . . . . A Vörös-Félholdnak Dr. Erődi Béla udv. tan., tanker, kir. főigazgató úr útján .................... A háborúban megvakúlt katonák segélyalapjának A harctéren elesettek özvegyei és árvái javára a Hadsegélyző Hivatal útján.......................... Hadbavonúlt szülők gyermekei tandíjának kifizetésére ............................................................. Nyomtatványokra ................................................... Rendelkezésre áll még......................................... 42.— korona ?Í0.- „ 400.- „ 100.100.v 400.— n 162.— 14.— 143.84 » v Összesen . . 2121.84 korona Ezenkívül a Vili. osztály tanulói 100 koronát gyűjtöttek a háborúban megvakúlt katonák javára („Az Est“ útján) és 103 tanulónk vette meg az igazgatóság útján a Hadsegélyző Hivataltól kiadott szövetségi hűségjelvényt, a melynek jövedelme is háborús jótékony célra szolgál. Az adományokért kapott nyugtákat és köszönő iratokat az igazgató őrzi. A hivatalos szövegű iratok sorából kiválik a Noir- moutierben internált magyarok köszöneté, a melyet dr. Kuncz Aladár ugyanott internált tanárunk hosszú levél kíséretében juttatott hozzánk. A levelet és a köszönő sorokat természetesen csak francia nyelven küldhették el, a párisi amerikai nagykövetség útján. Az 1914 december 25-én kelt és 1915 januárius 28-án érkezett irat szövege a következő: Kedves fiaim! Megkaptam a 200 frankot, a melyet ti a velem együtt a noirmoutieri ódon várkastélyban bezárt hazánkfiainak kiildtetek karácsonyi ajándékul. Jó szíveteknek ez a nemes megnyilatkozása felejthetetlen ünnepet szerzett nekünk mindnyájunknak. Nekem magamnak soha sem esett jobban karácsonyi ajándék, mint ez, a melyet a ti jóságtokból én oszthattam ki ízlésem és érzésem szerint. Soha jobban nem éreztem, mint akkor, igazságát annak a szép gondolatnak, a melyet valahol olvastam: „Az ember saját szíve dobbanásának számlálásával csak elvesztegeti
