VI. kerületi magy. kir. állami főgimnázium, 1913

II. Dr. Kuncz Aladár: Thököly a francia irodalomban

közönség, mely Pixerécourt-nál járta a színműélvezés iskoláját, a romantikusoknak adott igazat s Pixerécourt-t hamar elfeledte.

Pedig Pixerécourt, épúgy mint Kotzebue*) a német irodalomban, nagyszámú darabjaiban megadta úgyszólván mindazt a téma- és helyzetkészletet, mellyel később a romantikusok operáltak, csakhogy ő a szenvedélyeket alárendelte a morális célzatnak s nyelvében közönsége igényeinek akart megfelelni. Mert a romantikusok az emberi szenvedélyeket eszthétikai szempontból állították be, ezért tartotta Pixerécourt az ő darabjaikat immorálisoknak és veszedelmeseknek.

Pixerécourt Tékéli ou Le siege de Montgatz**) c. melodrámája előadásai számát tekintve a harmadik, legnépszerűbb Pixerécourt- darab. A darabot Audinot, az Ambigue-Comique népszerű igazgatója hozta színre először 1803. december 29-én s több mint száz- ötvenezer frankot keresett vele, míg a szerző a háromfelvonásosok szokásos honoráriumát, kilencszáz frankot kapott érte mindössze. A darabhoz a zenét Gérardin-Lacour írta.

Caraffa ostromolja Munkácsot s a török fogságból kimenekült Thököly be akar jutni Munkácsba, hogy hős feleségét segítse. Ez a darab témája.

Az első felvonás egy erdőben játszódik le. A hajnali szürkületben megjelenik Thököly, ki az egész éjszakát egy fán töltötte s az ő hű tisztje, Wolf. A tiszt nemsokára elmegy körülnézni s Thököly az ő hűségére gondolva, így beszél magához: „Ó ti kiváltságos lények, kiket a véletlen, a születés vagy a tehetség a nemzetek élére állított, legyetek mindig méltányosak és jók a nép iránt, ki alátok van rendelve, igyekezzetek bölcs méltányiattal jót tenni azokkal, kik körülvesznek és megnyerni szívüket, mert ha balszerencse ér, mindegyikben, kit boldoggá tettetek, jó barátra találtok.“

De alighogy Thököly befejezi a népnek oly tetszetős reflexióit, megjelenik Wolf s jelenti, hogy egy császári csapat közeledik. A

*) Pixerécourt nem szerette Kotzebuet, mert féltékeny volt rá. A Páris- ban hosszabb ideig tartózkodó német szerző mémoire-ját lefordítva franciára (Souvenirs de Paris en 1804), jegyzeteiben keményen támadja a szerzőt, kinek szerinte se szíve, se szelleme, se nemeslelkűsége nincs s ki csak — a hasára gondol. Kotzebuenek ekkor a darabjait már nagy hatással játszlák Parisban. (Ch. Rabany. Kotzebue, sa vie et son temps, Paris 1893.)

**) Angolul Tékéli, or the Siege of Montgatz címen E. Hook fordításában jelent meg Londonban. (180G.)