VI. kerületi magy. kir. állami főgimnázium, 1913

II. Dr. Kuncz Aladár: Thököly a francia irodalomban

37

színpadon puskák ropogása, a nézőtéren rémület, de szerencsére, hála a hajnali szürkületnek, Thököly és Wolf el tudnak rejtőzni. Az elvonuló csapat után egy lemaradt katona s egy tiszti szolga, a gyáva Bras-de-Fer (Vaskarú), a darab humoros jeleneteinek kreálója, jelennek meg a színen s épen Thökölyék rejtekhelye előtt ülnek le. Tőlük megtudjuk, hogy Caraffa estére nagy rohamot tervez s megkettőzött őrjáratokkal, kitűzött pénzdíjjal igyekszik addig is Thökölyt elfogni. Bras-de-Fer nem tudja megállani, hogy kicsinylően ne nyilatkozzék Thökölyről: „Nem is oly nagy hős az a Tékéli, úgy hallottam, hogy Bécs ostrománál nagyon gyáván viselkedett.“ Thököly erre előugrik, lefegyverzi a két katonát, de megkegyelmez nekik s miután szavukat veszi, hogy másnapig nem szólnak a találkozásról, szabadon bocsátja őket.

A két katona távozik, s a szín már reggeli napfényben úszik, mikor messziről ének hallatszik:

De Christine et d’ Urbain,

Chantons le manage;

Elle est belle, eile est sage,

Leur bonheur est certain.

Az énekszó mindinkább közeledik s egyszerre csak exotikus öltözetben megjelenik — az első magyar paraszt lakodalmas menet Európa színpadján. A lakodalmasok Kében felé mennek, s a molnár lánya kezét kérik. A malom a Torza folyón van, melynek hídján át könnyen Munkácsba lehet jutni. Urbain a vőlegény, a parasztruhában lévő Thökölynek mondja: „Mondják nékünk, hogy nagy szerencsétlenség lenne, ha Thököly fejedelem Munkács várába tenné lábát. Tűz és vér kelne a nyomában. Gonosz ember lehet az a fejedelem. Annyi szent, hogy úgy megijesztettek vele bennünket, hogy jobban félünk tőle, mint az ördögtől!“

Wolf Thökölyről azt mondja, hogy meg van sebesülve s már alig bírja a járást. A parasztok megszánják őt, egy saraglyára ültetik s viszik magukkal, vidám énekszóval, Kében felé, hol a Torza hídján oly könnyen át lehet Munkács várába menni.

A darab expozíciója előkészíti a közönséget a várható izgalomra, s bemutatja a hőst, különösen hangsúlyozva három jellemvonását: a nép iránt való szeretetét, önérzetes bátorságát és nemeslelküségét. A mód, ahogyan e jellemvonások megnyilatkoznak benne, természetesen gyermekes, s látványos volta mellett sem drámai, de mégis alkalmas arra, hogy a közönség megszeresse a hőst, s igaz szívből aggódjon érte, mikor a következő két felvo