VI. kerületi magy. kir. állami főgimnázium, 1912

Ifjúsági kirándulás Fiúméba, Abbáziába, Cirkvenicába és Venetiába

16

szép útat, melyen vonatunk vitt végig. Alattunk mély, több száz méteres völgyek, ismét azokon túl hegycsúcsok, szeszélyes erőktől össze-vissza dobálva. Mellettünk a kis Dobra kanyargóit gyönyörű zöldes vizével, zúgott és habzott haragosan, hogy itt-ott kövek álljak el útját.

Elhagytuk azt is. Még kisértek egy darabon a növényzet, az erdő, a június virágjai. Ezek is elhagytak és csak szikla, csupa kő maradt a társunk. Az igazi Karszt. A messze elnyúló, kietlen, hideg de sohasem unalmas Karszt.

Rohanva száguldott aztán vonatunk. És élénkbe tűnt hirtelen, meglepőleg a tenger, az Adria, a várva várt szép kék színű víz, a gyönyörű Quarnerói öböl, a szárazba mélyen befutó öbleivel, kopár szigeteivel, szorosaival, a szűk Mai’ tempóval, melyről már tudták ifjaink, hogy ellensége a hajóknak, hajósoknak és utasoknak. És mi, mikéntha a tengerbe akarnánk rohanni, nem féltünk a szédítő mélységek felett. Megbabonázott a tenger kékes vize és vágyva-vágytunk ott lenni partjainál, hogy mentül hamarább himbálózhassunk a törékeny hajón. Fiúméba értünk. Megütötte fülünket a szokatlan olasz beszéd. Mintha már elhagytuk volna a haza határait. Legalább félig-meddig úgy éreztük. Reggelit, ebédet és vacsorát is a De la Ville barátságos vendéglőjében rendeltem. így hát már vártak ott reánk. Alig hogy rendbe hoztuk egy kissé magunkat a vonatban való alvás után, megreggeliztünk és a kikötő parton sétáltunk végig, hol ifjainknak bő alkalmuk volt fogalmat szerezni a tengeri kikötőről. A Mária Terézia mólon végig menvén, engedélyt nyertünk egy iskola hajó megtekintésére. Végig sétáltuk a város újabb és szebb utcáit, betértünk az Ó-város zeg-zúgos sikátor labyrinthusába, meglátogattuk a minden idegennek érdekes halvásárcsarnokot és piacot és a délelőttöt az Aquarium megtekintésével fejeztük be. Jóízű ebéd után sietve mentünk át Abbáziába. Ez volt kirándulásunknak első hajóútja. A pompás idő, az utasoknak tarka, de disztingvált csoportja, a remek panoráma, melyet nyújtott Fiume partvidékének, a távoli Voloscának, Abbáziának, Lovranának képe, a hegyek koszorúja, a magasan kiemelkedő Monte Maggioreval, a tóként szétterülő öböl: . . . feledhetetlen és elragadó hatást keltett mindenik ifjúnk lelkében. Egyébként partraszállásunk sem kisebbítette a már elért hatást. Abbáziának gyönyörű partja a partra lépőt szinte öleléssel várja. Az köszönti, az vesz tőle búcsút. A küszöbön van, a kies fürdőhelynek kapuját képezi. Mi áthaladtunk rajta és megnéztük mindazt, ami benne szép és