VI. kerületi magy. kir. állami főgimnázium, 1912

Ifjúsági kirándulás Fiúméba, Abbáziába, Cirkvenicába és Venetiába

17

látnivaló. Aztán megfürödtünk Tomasevac fürdőjében, most először az Adria hullámaiban. Felfrissült testtel siettünk vissza a hajóállomásra, hogy korai vacsoránkhoz Fiúméba eljuthassunk.

Este hét órakor szálltunk fel a Dániel Ernő nevű hajóra, hogy Venetiába jussunk. Talán tiz nappal utazásunk kezdete előtt rendeltem meg a kellő számú ágyat, mégis nagy meglepődéssel csupán a hajón adták tudomásomra, hogy csak 12 ágyat kaphatok. Kénytelenségből ezzel kellett beérnünk. Jó időnk lévén, a gyöngébbeket ágyakban helyeztem el, a többiekkel fenn a fedélzeten készítettünk magunknak fekvőhelyet. Kerítettünk heverő székeket, elővettük köpenyeinket és takaróinkat s készen volt az ágy. Egy ideig hol beszélgetve, hol hallgatva bámultuk a mindig távolodó fényes partvidéket, a világító-torony fényszóró lámpáját, az eget a sok fénylő csillaggal. Először több volt a beszéd, kevesebb a hallgatás. Majd hosszabbak a szünetek. A „csont“-ra mind ritkábbak a feleletek. Végre hiába ismételtem a kérdést, felelet nélkül maradt. Magam is elszundítottam, tán álmodtam is egy nagy családról, az örök békéről és szeretetről, a végnélküli utazásról, ahol úgy tanít az ember, úgy tanul az ifjú, hogy soha sem fárad bele, mindig szívesen tanul.

Felébredtem. Éjfél felé járt. Végig néztem az alvók felett, mind meg voltak. Végig jártam a hajót, a hálófülkéket, egy sem hiányzott, mind aludt. Visszatértem helyemre. Reggel felé ingadozni kezdett a hajó. Egyik tanulónk meg akarta kapni a betegséget; nem engedtük. Kezdett a szél fújni, csepegni az eső. Fedél alá menekültünk. Ámde már pitymallott, közeledtünk a lagúnákhoz. A szürkeségben már fel-feltünedeztek a vitorlások bárkái. Tarkaságuk elárulta, hogy Chioggiai halászok. Közel vagyunk hát Vene- tiához. S csakugyan amint megvilágosodott, a messzeségből Venetia tűnt elő. Előbb csak szürke folt a viz hátán, aztán kiemelkedő pontok is láthatókká lettek. A lagúnák bejárójánál a Lidó fogadott. Beljebb értünk, ahol hajónk futását majdnem megállásig lassítá. Az olasz pénzügyőrséget kellett felvennünk. Amíg ezek a csomagokra ragasztották engedélyt jelző jegyeiket, mi bizony gyönyörködtünk a remek képben, amely előttünk feltárult. A bárkák és hajók tarka tömege, a hadihajók egész sora, a partnak különös házai, melyeknek erkélyeiről színes rongyok csünge- nek alá, szokatlan, de érdekes látványt nyújtott. De amint tovább jutott hajónk, mind szebb lett a part, a házak palotákká fejlődtek. Távol és közel kupolás, majd karcsú harangtornyos templomok

4