VI. kerületi magy. kir. állami főgimnázium, 1912

Ifjúsági kirándulás Fiúméba, Abbáziába, Cirkvenicába és Venetiába

Ifjúsági kirándulás Fiúméba, Abbáziába, Cirkvenicába és Venetiába.

Kirándulás egyetlen egy sem keltett már eleve akkora érdeklődést, mint ez, melynek középpontján Venetia állott. Az ezelőtt rendezett kirándulások, mint a magastátrai vagy az aldunai, sok élvezetet Ígértek és nyújtottak is; de az elmúlt évi, melynek a tenger és a szépséges Venetia volt a célja, már a tervével is nagyon felcsigázta a képzelődést és a várakozást úgy, hogy félnem kellett, vájjon nem éri-e majd csalódás ifjaink lelkét.

A programm, melyet előre kidolgoztam, alkalmas volt a várakozás kielégítésére. Csak a kedvező, a napsugaras időjárásnak kellett, hogy segítő társammá legyen s a siker el nem maradhatott.

Június 19-dikén 7 óra tájban a Keletipályaudvar előtt gyülekeztünk harmincketten, hogy a 40 perc múlva induló gyorsvonattal kitűzött célunk felé indulhassunk. Tanulóink csaknem valamennyiének volt valaki búcsúztatója, aki szóval, aki szemmel ajánlta különös gondomba szeretettjét.

Aztán kellő kényelemmel elhelyezkedtünk készen tartott III. osztályú kocsinkban s vonatunk pontos időben megindult velünk.

Míg a Duna partján mentünk, zajos érdeklődéssel nézdegéltek ki ifjaink az elmaradó változatos vidékre; érezhető volt az a kellemesen izgalmas hangulat, mely a ritkán utazóknál megszokott jelenség. Majd amikor már sötétedni kezdett, előkerült a tarisznyákból, hátizsákokból az esti elemózsia s vidáman folyt a vacsorázás.

A dunántúli dombos vidéknek kevés bámulója akadt. Aztán az is, hogy ránk borult az éjszaka, csendesebbé tette a hangulatot. Tíz óra felé már megszűnt a mozgás. Aludt mindenki.

De alig pitymallott, csapatunk már mozogni kezdett. Majd itt, majd amott emelkedett fel egy-egy fej. Rövid pár perc alatt ébren volt az egész társaság. Még fenn jártunk a Karsztok magas bércein, hol friss levegő enyhíti a nyári forróságot — s már kocsink valamennyi ablaka megtelt ifjú fejekkel, kik bámulva csodálták a