VI. kerületi magy. kir. állami főgimnázium, 1912

A kor és stílusa

10 sére. A zsibbadtságából felébredt, megerősödni és haladni kívánó magyar nemzetnek stílusa is az újulás, erősödés, változatosság felé fejlődés útjára tért. Az irodalom megmentette a magyar nyelvet, hazafias közvé­leményt és közdolgok iránt érdeklődő, munkára kész nemzedéket teremtett. A magyar nemzet életben maradása naggyá fejlőd ése úgy látszott, most már csak fiainak „szent akaratától“ függ. S eb­ben nem volt hiány. Megindult a nemzeti haladás reformmunkája; vezérei között a legjobbak, kikről a magyar történet megemlé­kezhetik. Az általános haladás vágya a hazafias lángolással egye­sült jobbjaink lelkében, kik ernyedetlen hévvel dolgoztak a múltak mulasztásainak pótlásán. A szent célért áldozni a lélek, a tehetség minden tüzét! Merész lendületű, romantikus kor volt ez ; az ifjú nemzet tettre-vágyásának gyönyörű esztendei. A kor lelkének költői megnyilvánulása Vörömarty poézise. Stílusa merész, újító, mégis gyökeresen magyar, mint kora politikájának reformtörekvései, me­lyeknek hirdetőjéül, sürgetőjéül szegődött az ő és költőtársai mú­zsája is. Színpompás, magasröptű, de mindig igaz érzést tolmá­csoló nyelven szólott. Művészi, de nem keresett, érezzük, hogy szavai fenkölt korának lelkét revelálják. Nyelvezetét díszes, ra­gyogó, kincseket érő nemzeti díszruhához hasonlítanám, melyet egy Szécheny-lelkü magyar mágnás öltött magára. A magasztos szó, a lendületes beszéd zeng a kisebb költők nyelvében is, természetesen nem mindeniknél egyenlő erővel s gyakran válva kevésbbé mély érzést nagy hangon zengő szónokiassággá. Politikai szónokaink stílusában is ennek a romantikus nagy kornak a hatását látjuk. Gondoljunk Kossuth szónoklatainak hatalmas páthoszára, vízárként zúdúló fenséges képeire, megkapó szónoki alakzataira. Hatalmas és igaz; a politika Vörösmartyja. Természetes, hogy Széchenyi, ki kora nagyakaratú, hévvel javító szellemének legigazibb képviselője, szintén a nagyidők hatását mutatja stílusa számos vonásában; nyugtalan, rapszódikus előadása, stílusának egyenetlensége, ötletes, támadó éle nagy egyéniségét, valamint a mulasztottakat égő hév­vel pótolni törekvő, előítéletek ellen harcoló, eszmékkel telített kort egyaránt visszatükrözteti. A demokratikus reformok méltányos sőt szükséges voltának belátása mind általánosabb lett. A fejlődés iránya az volt, hogy Magyarország minden lakosa egyenlőjogú tagjává váljék a nem­zetnek, melyet eddig csak egy osztály alkotott. A demokratizáló munka a nemesi osztály jobbjaitól indult ki, s az irodalom, mely

Next

/
Thumbnails
Contents