VI. kerületi magy. kir. állami főgimnázium, 1912
A kor és stílusa
11 megelőzte és előkészítette, a kiválóakhoz, a szó szoros értelmében vett optimatákhoz illő magasztos, fenkölt volt hangjában, stílusában egyaránt. Mikor azonban a reformálás munkája, anélkül, hogy a buzgalom csökkenése, a cselekvő lelkesség hanyatlása következett volna be, hétköznapibb, természetesebb ügygyé lett s az öntudatra kelt és súlyukat érezni kezdő nem nemes osztályok szelleme az irodalom terén is érvényesülni kezdett, ennek a nemesi költészetnek egyszerűbb hangúvá, népiesebb, közérthetőbb stílusúvá kellett változnia. S azok a költők és írók voltak az új fordulat napjai, kiknek költészete ezt az új irányt megértette és követte, azt vallván Petőfivel: „Ha a nép a költészetben uralkodni fog, közel áll ahhoz, hogy a politikában is uralkodjék.“ Ennek a korszellemnek hatását viseli magán Arany nemesen népies és épen azért leggyökeresebben magyar költői stílusa. Ennek hódolt Petőfi csodálatos költői dikciója, mely minden előző irodalmi stílusnál közelebb áll az élet nyelvéhez, a korabeli közbeszédhez, s mely a maga egyszerűségében az érzések mélységeinek és magasságainak praegnans kifejezésére egyaránt alkalmas tudott lenni. A drámában, a regényben is nemcsak a tárgy népiessége jelzi a kor szellemét, hanem a stílus is ebben az irányban fejlődik. A regény addig neologizmusokkal túlterhelt, körmondatos, sokszor inkább tudományos, mint szépirodalmi stílusa helyébe Jókai hozza az élet friss, könnyed hangját, a népmesék egyszerű, közvetlen és épen ezért hatásos előadásmódját. A jam- busokat szavaló, középkori vértes lovagok helyett a magyar népélet alakjai lettek a színmüvek hőseivé, magukkal hozva nyelvük népiességét ebbe a műfajba is, mely az élet realitásához minden más költészeti ágnál közelebb áll. S bár a nemzeti politikának mozgalmas és fénylő napjai után az elnyomatás fekete évei következtek, a lelkek magukkal vitték, megőrizték és ápolták a komor időkben is a negyvenes évek korának politikai eszméit, törekvéseit és az ezeknek megfelelő irodalmi irányt és stílust is. Az érzés erősebb az értelemnél, és a költészet általánosabb lelki szükséglet a tudománynál. Nem csoda, hogy a költészet hamarább fejlődött nálunk, mint a tudomány, és a költői stílus magas fejlettséget ért el már akkor, mikor a tudomány még dadogva szólott. A reformkor s a rákövetkező korszak tudományos élete vajmi kisszerű volt nálunk. Alig vetette még le a hagyományos latinság nyűgeit; érthető, hogy tudományos műkifejezésekkel nem rendelkező, elmaradottsága miatt tömörségéből sokat vesztett nyelvünk nem igen volt alkalmas a fejlett tudományok eszméinek