VI. kerületi magy. kir. állami főgimnázium, 1912
A kor és stílusa
9 gyárt mintegy az önmagába vetett hit autosuggestiója tette erőssé, tevékennyé arra a hatalmas küzdelemre, mely a legnemesebb értelemben vett magyar virtus fényes diadalával: a nemzet lábra- állásával, megerősödésével végződött. Politikai ügygyé lett a nyelv ügye; megmaradása, fejlődése a nemzetét is jelentette. Legelső teendőnek tehát nyelvünk fejlesztése, reformálása látszott, megelőzve és előkészítve a politikai reformokat. Megkezdődött a céltudatos stílusművelés kora. Mostantól fogva az irodalom nem eszköz csupán bizonyos eszmék terjesztésére, hanem egyet jelent a nemzetiség megmentésének ügyével. A cél egységes volt; azonban az akkori magyar társadalmi osztályok különböző műveltsége állapota és szellemi szükségletei szerint más és más úton akarták íróink megvalósítani. A testőrírók francia mintaképének érzelmes, szónokias, választékos nyelvén akarnak szólani; e nemben alkotnak meglepően szépet Báróczy, Bessenyei. A kor reformáló tendenciáját legfényesebben a német-klasszikus irány híveitől kezdeményezett nyelvújítás mutatja, a legnagyobb hatású, legjelentősebb mozgalom, amelyet nyelvünk e hazában megélt. Ezen az újítót nyelven tudták azt a csinos, kecses, érzelmes stílust, azt a „hajlékony, rezgő, lágy beszédet“ megteremteni Kazinczy és követői, mely oly jól illik a kor uralkodó szentimentalizmusához, a folytonos meghatottság között könnyező szép lelkek melancholiájához. De ez a nyelv lett alapja mai irodalmi stílusunknak is. A kor latinos műveltségének megfelelő magyar irodalmi irányt és stílust is próbált teremteni a feltámadt nemzeti reakció. A szigorú versformákban magyarul szólaló klasszikus eszmék a költői dikció emelkedettebbé tételéhez, a stílus nemesítéséhez nagyban hozzájárultak. A legszélesebb rétegekhez szólt, így a legnépszerűbb is volt azonban a magyaros iskola, a régi irodalom, a XVII. századi Gyöngyösi nyomán haladók iránya; csekély Ízléssel bíró, népies helyett inkább sallangos, pórias stílusú írók csoportja, kik megalkuvást nem ismerő magyarságukkal legjellegzetesebb típusai a feltámadt nemzeti visszahatás korának. Mi tehát, ami e kor viszonyaival, törekvéseivel kapcsolatban a legjellemzőbb az írók stílusára ? Bármily különböző volt ez az egyes irányok szerint, egyben találkozott a legcsiszolgatóbb né- metes ízlésű a legsallangosabb magyarkodóval, t. i. abban a törekvésben, hogy a nyelvet, a stílust alkalmassá, képessé fejlesszék az új kor változott észméinek, érzéseinek könnyed, szabatos kifejezé
