Országos Nőképző Egyesület Veres Pálné leányiskolája, Budapest, 1915

II. Az 1915/16-iki iskolai év története

n.

Az 1915—16-iki iskolai év története.

1. Halálozások. A most lefolyt iskolai év több ízben megritkította sorainkat, gyászba borította egyesületünket, intézetünket. Elkísértük utolsó útjára Grúz Albertné ő méltóságát, egyesületünk égjük elnök-társát, ki sok éven át nemes áldozat- készséggel, lelkesedéssel szolgálta egyesületünkben a magyar nőnevelés fontos ügyét. — Elvesztettük egyik kedves társunkat, Borauke Ilonát, ki már a múlt nyár kezdetén betegen tért vissza szülővárosába, Boroszlóba, s itt december havában örökre elhagyta övéit, mindenkorra elhagyta iskolánkat, melyet annyira szeretett, tanítványait, kik hozzá gyermeki szeretettel ragaszkodtak. Messze idegenből került hozzánk, de csakhamar megszerette a magyar földet és mint internátusi nevelőnő és segéd- tanítónő 23 éven át- hű, odaadó munkása volt hazánknak. — Nem kímélte meg az ádáz sors nyíló virágainkat sem. Kiragadta a játszi gyermekkor édes öléből Kesserű Ilonkát, elemi iskolánk IV. osztályának tanulóját, Pollák Annát, felsőbb leányiskolánk IV. osztályának tanulóját, Szabó Piroskát, gimnáziumunk VI. Aj és a vizsgák befejezése után Kiss Margitot, gimnáziumunk VLB) osztályának tanulóját. — Megnyugszunk a jó Isten akaratában s mindannyinak az emlékét híven megőrzi egyesületünk, megőrzi iskolánk.

2. Iskoláink egységesítése, a) A most lefolyt iskolai évvel elemi iskolánk befejezte áldásos pályafutását. Elemi iskolánk, mely 45 éven át keresett otthona volt a vidéki és székesfővárosi intelligens családok kis gyermekeinek, örökre bezárta kapuit. A 45 év előtt elhintett kis mag oly terebélyes fává nőtt, amelynek már csak ágai lehasogatásával szoríthat egyesületünk