VIII. kerületi magy. kir. állami Zrínyi Miklós gimnázium, Budapest, 1917

I. Létmányi Nándor

LÉTMÁNYI NÁNDOR

J854 —1917.

Hatalmas szervezet, nagy erő: testben, lélekben; hajlíthatatlan és meg nem hátráló: akaratban, törekvésekben; fáradhatatlan és kitartó: szervező és vezető munkásságában; önérzetes, de nyugodt lelkűiét a sikerekben, panasz nélkül tűrni tudó a szenvedésekben — ez volt Létmányi Nándor, intézetünk elhunyt igazgatója.

Ezredéves örömünnepünkre alapított gimnáziumunknak második igazgatója volt ő 190b. óta. Váratlan elhunyta, a jelen tanév kezdetekor: 1917. szeptember 11-én borította gyászba az intézeti ifjúságot, melynek meleg szívű atyja, s a tanártestületet, melynek »önzetlen vezetője és jóakarója, bölcs főnöke, minden egyes tagjának hűséges és önfeláldozó barátja volt.

A gyilkos kór, — agyvérzés — melynek az életerős és még munkaereje javában levő férfiú áldozata lett, az 1916-i tanév karácsonya előtt tört reá. hirtelen és váratlanul, az agyvérzés okozta hűdés összetörte az erős szervezetet, s az 1917. év szenvedésteljes nyolc hónapja reá nézve csak a sir felé hanyatlás Cfolgota-útjának gyászos időszaka volt.

S ő tűrte nehéz sorsát, míg el nem jött a megváltás órája; tűrte •erős türelemmel, tűrte meg nem ingott hittel, vallásos megnyugvással, nagy lelki fájdalmai mellett is, melyeket mint annyira sze- . retett intézetének munkájában összeroskadt és búcsúzni készülő munkás, melyeket mint hőn szeretett családjától már-már távozni kényszerülő férj. apa és nagyapa: szivében hordozott.

Szép és magasztos, de mégis fájdalmas elmúlás, így hirtelen kidőlni a sorból, összeroskadni a küzdés javában, elesni, mint a katona a csatatéren.

Szerény sorsból önmaga küzdötte fel magát az igazgatói állás (díszes magaslatáig, s amidőn küzdelmes munkája sikerének tető1*