VIII. kerületi magy. kir. állami Zrínyi Miklós gimnázium, Budapest, 1915

I. Dr. Pethő Sándor: Kísérlet a világháború katonai történetének (1914-15.) összefoglalására

8

folyásával. Páris ugyan megrémült s Poincaré s minisztériuma fogvacogva távozott a fővárosból, de Joffre és Gallieni e rettentő zűr-zavarban is rendelkeztek elég lélekjelenléttel, hogy a német mars nagy stratégiai fonákját felismerjék és hasznosítsák.

Pau és Gallieni tábornokok, az olasz közvélemény franciabarát hangulatára s Tittoni párisi nagykövetnek ama határozott Ígéretére támaszkodva, hogy az olasz fegyverkezés nem Francia- ország ellen irányul (ez történt 1914. augusztus végén): az Al- pesekből elvont katonákból és territoriális tartalékokból új hadsereget szerveztek s ennek élére Manoury tábornokot állították. Ez a teljesen új hadsereg, csatlakozva a nyugati hatalmak szélső balszárnyát képező angol hadsereghez, a marnei mérkőzés legválságosabb időpontjában csakugyan beavatkozott s Kluckot hátba és oldalba támadta. Ez a teljességgel váratlan mozdulat szétzilálta a német haditervet.*)

A marnei csatának világtörténeti jelentősége már most abban áll, hogy az évtizedek alapos és türelmes munkájával feldolgozott német vezérkari haditervet megbuktatta s a legfőbb hadvezetést arra kényszerítette, hogy a keleten is főfrontot alkosson, mielőtt a háború nyugaton a német vezérkar számításai szerint, véget érhetett volna. A marnei francia győzelem taktikailag ugyan nem mutat valami rendkívüli gigászi arányokat. A német visszavonulás Kluck szemessége és Bülow nyugodt okossága folytán csaknem mintaszerű volt. Emberben és hadianyagban a németek jóval kevesebbet vesztettek, mint a múlt szeptemberében a nyugati hatalmak, artoísi és champagnei offenzivájának elhárítása alkalmával. Ámde ne feledjük el, hogy a hadjárat döntő operációi nem követelnek szükségkép taktikailag mutatós eredményeket. A mukdeni csata pecsételte meg az orosz-japán háború sorsát, de maga a tizenkét napos véres diadal aránylag jelentéktelen tro- feumokat hozott a győzteseknek. A marnei csata eltemette az évtizedes német vezérkari föltevéseket s ezeknek akkori képviselőjét, Moltke tábornokot is.

A német katonai irodalom nem hajlandó döntő eredményül elfogadni a ,.Bataille de Marne‘‘-t, amely viszont a francia nép

*) E kis tanulmány megírása után jelent meg egy anonym német kiadvány, amely alkalmasint a német nagyvezérkar auspiciumai alatt s adatai alapján készült. Részletesen megokolja a visszavonulást s jóformán megegyezik tartalmában azzal, amit a marnei csata következményeiről itt felsoroltunk.